vissza | nyomtatás

Jogszabályi háttér

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság jogállása - fogalmak
(Írta: Dr. Gabler Júlia)

Tisztelt Látogató!

A nemzeti park igazgatóság a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter irányítása alatt működő, önállóan gazdálkodó, az előirányzatok felett teljes jogkörrel rendelkező költségvetési szerv.
Az igazgatóságok természetvédelmi kezelési és vagyonkezelési feladatokat ellátó szervek, melyek egyben első fokú szabálysértési hatósági feladatokat is ellátnak, valamint működtetik a Természetvédelmi Őrszolgálatot is.
Az Igazgatóságok elnevezését, székhelyét, működési területét, valamint az állami alaptevékenységét a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 347/2006.(XII.23.)Korm.sz.rendelet tartalmazza.

A nemzeti park (mint pl. a Balaton-felvidéki Nemzeti Park) egyfajta országos jelentőségű védettségi kategória.

A védett természeti területek a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően az alábbi kategóriákba sorolhatók:
- nemzeti park
- tájvédelmi körzet
- természetvédelmi terület
- természeti emlék

A Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése.

Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése.

Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme.

Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. A 23. § (2) bekezdése alapján védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül.

Natura 2000 terület (európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület): külön jogszabályban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek kijelölt terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület. [1996.évi LIII.tv. 28.§.(1)-(5)bek.]

A természetvédelmi szakterületre vonatkozó jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei