A jellegzetes Balaton-felvidéki táj "mintaterületét" nyilvánították védetté azzal, hogy a Káli-medencében 1984-ben 9111 hektáron tájvédelmi körzetet sikerült - talán az utolsó pillanatban - létrehozni.
A Káli-medence térképe - nagyít
videó megtekinthető itt
A medence természeti kincsei közül kiemelkedők a geológiai értékek. A rendkívül változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A bazalthegyek nagy kiterjedésű platóval nyúlnak a terület északi határáig, az Eger patak völgyéig.
A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok emelkednek ki (Hegyestű, Kis-hegyestű, Lapos-hegyestű, Kereki-domb). A medence közepén dolomit és mészkőhátak lápréteket szabdalnak fel és veszik körül a 15 ha-os Kornyi-tavat. Szentbékkála, Kővágóörs és Salföld mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A legszebb közülük a szentbékkállai kőhát zömmel eredeti állapotban megmaradt sziklasorozata.
A nyolc falu számos templomtornya, a falvak szőlőhegyeinek pincéi, a változatos művelési ágak (szőlő, rétek, szántók, tavak) sajátos tájképi összhangba olvadnak a Káli-medencében.
A terület kimagasló botanikai értékei a láprétek. A Köveskáltól nyugatra elterülő Sásdi-réteken él hazánk legnagyobb lisztes kankalin populációja. Ez az alhavasi növény nedves, hűvös termőhelyen tud csak megmaradni.
Fotó: Mészáros András
A természetvédelem itt fából készült zsiliprendszerrel vízvisszatartó élőhely-rekonstrukciót hajtott végre 1982-ben a láprét kiszáradásának megakadályozására, a kővágóörsi Tódi-kút gyapjúsásos láprétjének gazdag flóráját pedig 1983 óra egy szélkerékkel működtetett vízvisszapótló rendszerrel mentik meg.
A Fekete-hegy bazaltplatójának apró mélyedéseiben kialakult tavakban két helyen is tőzegmohaláp maradt fenn a jégkor óta. A hegy nedves láprétjein számos védett orchidea, a ritka kornistárnics és a védett nőszirmok négy faja él. A hegytetőkön lévő erdők különösen változatos képet mutatnak: a mészkerülő tölgyesektől (Küszöborra) a cserszömörcés molyhostölgyesen (Köves-hegy, Tarorra-hegy), a bazaltgörgetegek hársas törmelékerdein (Köves-hegy, Madár-erdő) át a fajgazdag cseres tölgyesekig (Sátorma-hegy) és az északi letörések gyertyános-bükköséig (Eger-patak völgye) számos erdőtársulás fordul elő itt.
A védett területek természeti értékeit összefoglaló látogatóközpont a népi építészeti emlékekkel, középkori műemlékekkel, templomokkal, régen elpusztult falvak templomromjaival, láprétekkel és tavakkal koszorúzott Káli-medence nyugati sarkában, Salföldön épült fel. A munkálatok 1994 őszén kezdődtek. Egy tsz-major helyén a vidékre jellemző régi magyar háziállatfajtákat (racka, szürke marha, mangalica, bivaly) tenyésztő és bemutató telepet hozott létre a Nemzeti Park Igazgatóság.
A Káli-medence védetté nyilvánítása óta az önkormányzatok a természetvédelem segítségével jobban kézben tudják tartani a táj építészeti értékeinek megőrzését. Az Igazgatóság viszont folyamatos fenntartó munkával legelőket tart karban, lápréteket kaszáltat, középkori romokat és kőhátakat bontat ki a bozótból és számos forrást újrafoglaltatott. A falusi turizmus beindulóban van a medence községeiben. A szőlőhegyek szívós munkát igénylő rekonstrukciója és a Káli-medencei bor hírnevének visszaszerzése még hátra van, de a védett természeti táj jó alapot szolgáltat egy tartós fejlődés beindulásához.