Fejér és Somogy megyéket elválasztó megyehatártól néhány száz méterre,  - az egykor mezővárosi rangú - Ádánd községhez tartozó Erzsébet-major nevű területen, a szőlőhegy lábánál  csordogáló kis erecske által táplált halastavak fölötti domb tetején, az emberi tevékenység által létrehozott szántóföld kultúrsivatagában, kis szigetként dacol az enyészettel egy egykorvolt falu temploma tornyának csonkja.

A települést a XI. sz. végén (1082.-ben) Predium Kexa néven jegyezték fel a veszprémi káptalan birtokainak sorában. A török kor idején teljesen elpusztult település nevét Ketye, illetve Hetye formában őrizte meg az emlékezet.
Hetye / Ketye falu méretéről, szerepéről napjainkra nem maradt fenn sok tény. A falunak a román művészettörténeti korban, teljes egészében égetett téglából épített templomának méretei mai romjaiban is impozánsak. Az eredeti formájában is már kétszintes toronnyal épített templom arra utalhat, hogy nem lehetett jelentéktelen az a település amelynek lakói ezt a szakrális épületet egykor emelték. Komoly gazdasági teljesítményt igényelhetett a maga korában a felépítése.


Fotó: Kenéz István

A jelenleg látható toronyrész maradvány három szintes. A harmadik szintet a gótikus korban építették rá az erős, vaskos falazatú román kori részre. Ekkor falazták be az addigi lőrés szerű ablakokat is. A gótikus korízlésének megfelelő felújításra utalnak a kőkeretes, négyszögletes ablakok. A torony keleti falához csatlakozik az egykori karzat boltozati ívének maradványa, továbbá nagyon romos állapotban felsejlik még egy gótikus támpillér is.
Az egykori szokásoknak megfelelően a falu lakosainak temetkezés helye is a templom közvetlen közelségében volt, így volt ez a ma „Ádándi pusztatorony” néven emlegetett romok körül is.
Sajnos a falak a környezettel együtt egyre fogyatkoznak. A mezőgazdálkodók már nagyon közelre húzzák az ekéiket, és a rongálás, a bontás is veszélyezteti, de egyben veszélyessé is teszi a még fennmaradt építményt.
A természetvédelem szempontjából - a tájképi értékén túl - nagy értéket jelentenek a hasonló romok. Az egykori épületek „szolgáltatásai”, a zugaikban nyújtott védett költőhelyek, vagy pihenőhelyek a baglyok és más madarak számára nagy jelentőségűek. Vigyázzunk rájuk.

Szerző: Kenéz István (természetvédelmi őr-BfNPI)