A természetvédelmi őröket a nyár elmúltával gyakran értesítik az őszbe fordult vízparton sétálók, hogy egyik-másik partszakaszon olyan madarak kerülnek szem elé, amelyek horgász-zsinór, vagy horog beakadása miatt nem tudják valamelyik életfunkciójukat megfelelően végezni.

A nyári zsivajt és főleg az etetést megszokják a madarak. Az ősszel beálló, élelemben szegényebb időszakban – leggyakrabban a hattyúk – a vízfenékről történő táplálék-felvételi kísérletek közben belegabalyodnak, rosszabb esetben lenyelik a sok esetben szakszerűtlenül összetákolt horogból, ólomból, zsinórból álló szemetet. Nagyon gyakori, hogy az elszakíthatatlan, sodrott horgászzsinórját – mert valahol beakadt –, elvágja, és a vízben hagyja a horgász. Ezzel a felelőtlen magatartással madarak pusztulását okozhatja. (Itt nem kívánok szólni a horogba taposó jövő nyári strandolókról...)
Egy szép hattyúfióka is így nyelt be egy komplett úszós felszerelést Siófokon. Az apró horgot és a vékony damilt talán túlélhette volna, de a damilra felcsomózott úszó lassan ölő, halálos sérülést okozott. A természetvédelmi őrszolgálat befogta, és állatorvoshoz vitte a nyakán nagyra nőtt duzzanatot hordozó madarat. A röntgenfelvételen meglátszott, hogy egy horgász úszó akadt el a nyelőcsőben. Az elakadt úszó miatt éhező madár által nagy kínnal mégis csak lenyelni próbált növényi részek pedig felakadtak az úszó testén, és bomlásnak indultak. A bomló növényi részek által begyullasztott nyelőcsövet átdöfve és a légcsövet is megsértve szinte beágyazódott a horgászeszköz a madár nyakába. Az életmentő műtétet megkísérelték az állatorvosok, azonban a műtét során kiderült, hogy a már kialakult és elfertőződött sérülések miatt nincs esélye a kis hattyúnak a túlélésre. Az altatásban kapta meg a kínjaitól megváltó injekciót...
A műtéten készült képek megrendítőek, de talán figyelmet felkeltőek, hogy az ember lustaságból vagy tudatlanságból elkövetett cselekedeteinek mi lehet a következménye.

Kenéz István – természetvédelmi őr (BfNPI)