„Eltűnt a parti mocsaras bozót, és a békanyállal fedett „feneketlen” is, helyüket vadgesztenye allék, gyönyörű virágágyak foglalták el.” (Boros Ádám)

41 éve, 1971. február 2-án Ramsarban írták alá a hivatalos nevén: "Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire" nemzetközi természetvédelmi egyezményt. Ennek emlékére tartjuk a Vizes Élőhelyek Világnapját ezen a napon. A hévízi láptúra ennek jegyében fogant.

Csütörtök délután 27-en „fagyoskodtunk” a hévízi lápon. Lelkes fürdővendégek, kórházi dolgozók és a Bibó Gimnázium végzős diákjai gyűltek össze a Balaton-felvidéki Nemzeti Park hívására a Tófürdő főbejárata előtt. A Hévíz patak mentén a Berki sétaúton vezetett az utunk. A nagy hidegben a másfél hete még virágzó tündérrózsák (köztük a védett fehér tündérrózsa csak itt tenyésző kisvirágú alfaja) csak leveleikkel képviseltették magukat.

Tőkés récék húztak el jöttünkre a csatornáról, vörösbegy kukucskált a bokrok közül.

Vörösbegy. Fotó: Vers József

Megemlékeztük a XVIII. század második felétől módszeresen kiszárított lápvidékről, az utolsó jégkorszak utáni időkről mesélő tőzegről. Visszafelé jövet a déli zsilipnél jégmadár repült fel a vízről.

Jégmadár. Fotó: Máté Bence

Túránkat a tó körüli sétával zártuk.

Kis vöcskök a Hévízi tavon Fotó: Csiszár Viktor

Miközben az új partfal mintegy harmadát kitevő természetszerű rézsűn díszlő vízi növényekkel ismerkedtünk, a tavon a tőkésrécék és szárcsák között kis vöcskök is feltűntek, sőt egy fokozottan védett kis kárókatonát is megpillanthattunk.

Csiszár Viktor (BfNPI, Észak-Zala - Természetvédelmi Őrszolgálat)