Munkatársainkkal 2010-ben is folytattuk a 2003-ban megkezdett ürgetelepítési programot. Néhány évtizeddel ezelőtt a Tihanyi-félsziget legelőin az ürge gyakori rágcsáló volt. Az állattartás visszaszorulásával élőhelye olyannyira beszűkült, hogy néhány évtizede az ürge szinte teljesen el is tűnt a félszigetről. A Belső-tó partjára kihelyezett szürkemarha gulya rövid időn belül ismét alkalmassá tette a legelőt az ürgék számára. Az első üretelepítési program során a Tihanyi-félszigeten a Belső-tó partján lévő marhalegelőre 223 példányt helyeztünk ki az ELTE etológusainak segítségével,. A legelőn lévő ürgekolónia egyedszáma napjainkra már meghaladja az ezer példányt. Az éves szaporulatból évente mintegy 400 állatot telepítünk át olyan élőhelyekre, ahol hosszú távon megoldható a rövid füvű, legeltetett gyep fenntartása. Ez a befogott menyiség még nem veszélyezteti a jelenlegi tihanyi állományt és a fiatal állatok sem vesznek el a Belső-tavat övező szőlőhegyeken és erdőkben, melyek számukra alkalmatlanok a megtelepedésre. Ezidáig csak nyáron került sor a munkára, csupán az adott évben felnevelődött fiatal állatok egy része került áttelepítésre. 2010. áprilisában egy kisebb állományt fogtunk be, melyet a Külső-tó partjára  helyeztünk ki. Ez a módszer azért újdonság, mert tavasszal az idős, vemhes nőstények kerülnek át új élőhelyükre. Az áttelepítéseket ebben az időszakban csak április második felében lehet megvalósítani az állatok sérülése nélkül. Azért döntöttünk a tavaszi telepítés mellett, mert a vemhes nőstények a feltételezésünk szerint sokkal inkább maradnak a telepítés helyének szűk körzetében, mint a nyáron befogott fiatal állatok, így gondozásuk könyebben megoldható, az utódok pedig már az új élőhelyre születnek.



A munka nyáron is folytatódik, a Keleti-Bakony Life+ pályázatban jelentős szerep jut új ürgeállományok kialakításának. Az áttelepítések főként a Belső-tó partján élő ürgekolónia adott évi szaporodási sikerétől függenek. Igazgatóságunk munkatársai játszák el a korábbi hajtóutak élőhelyeket összekötő szerepét, eljuttatva az állatokat az egyik élőhelyfoltból a másikra. Az elmúlt években már nem csak a tihanyi telepítések tekinthető sikeresnek. A jó eredményt ebben az esetben a saját magát fenntartani képes ürgekolóniák kialakulása jelenti.

Szerző: Dr. Nagy Lajos BfNPI-ökológiai szakreferens