Erdei sikló (Elaphe longissima)
Testhossza akár a két métert is elérheti. Nagy, karcsú, hajlékony testű siklónk. Bozótos erdőszéleken, világos cserjékben gazdag ligetekben gyakori. Kisemlősök, madarak,, fiókák, és gyíkok jelentik fő táplálékát. A zsákmányát szilárdan megragadja, hajlékony testének néhány körültekeredésével gyorsan megfojtja.

Gyászcincér (Morimus funereus Müll.)
Hazánkban különösen a tölgyesekben előforduló, a cincérek (Cerambycidae) családjába tartozó védett bogárfaj. Nagyméretű, zömök, röpképtelen faj, szárnyfedői a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak csökevényesek. Hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú bársonyos fekete folt van. Középhegységeink tölgy- és bükkerdőiben, valamint irtásokon a földön fekvő rönkök alatt található, alkonyatkor aktív.

Havasi cincér (Rosalia alpina)
A cincérek (Cerambycidae) családjába tartozó, 1,5-3,8 cm hosszúságú védett bogárfaj. Közép- és Dél-Európa hegyvidékein, hazánkban középhegységek bükkerdeiben él. Európa egyik legszebb bogara. Sűrű, kék vagy kékesszürke szőrzete és szárnyfedőkön, valamint az előháton látható bársonyfekete rajzolata alapján összetéveszthetetlen. A hím csápja hosszabb, mint a teste. Lárvája a idősebb beteg bükkfák törzsében fejlődik több évig. Júniustól szeptemberig napos időben rajzik Az öreg bükkösök kivágásával fennmaradása aktuálisan veszélyeztetett.

Kockás sikló (Nartix tesselata)
A vizekhez ragaszkodó faj, főként nagyobb tavaink parti zónájában gyakori. Főként halakkal táplálkozik.