Téltemető (Eranthis hyemalis L.)
A téltemető a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó gumós, bokros tövű 8-18 cm magas évelő növény. A hóvirággal együtt virágzó, de annál korábban nyíló védett geofiton növény. A csésze alakú, világító sárga virágai alatt a gallérozó murvalevelek körben állnak. A virág magános, csúcsálló, a virágtakaró külső levelei hosszúkásak, a belsők keskenyebbek, aranysárgák, a mézfejtők zsákszerűek.

 Tőlevelei virágzás után jelennek meg, a tavasz folyamán azonban ezek is visszahúzódnak. Tüszőtermésének apró magvait a hangyák hurcolják szét. Élénkzöld, tenyeresen osztott tőlevelei virágzás után jelennek meg, a tavasz folyamán azonban ezek is visszahúzódnak. Tüszőtermésének apró magvait a hangyák hurcolják szét. Hazánkban nem őshonos, mediterrán származású dél-európai faj, de jól beilleszkedett a hazai flórába, nem vált gyomnövénnyé, és ma már számos helyen megtalálható a nedves talajú gyertyános-tölgyesekben és ligeterdőkben. Nyáron mint a hóvirág visszahúzódik a talajba. Legszebb és legnagyobb vadon élő állománya Aszófő község közelében él.

Vetővirág (Sternbergia colchiciflora)
Az amariliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó, megjelenésében inkább a kikericsekre hasonlító hagymás, tőlevélrózsás védett növényfaj. A vetővirág, vagy más nevén kikericsvirágú sárika a Dunántúli-középhegység sztyepplejtőin és a Tiszántúl déli részének löszgyepjein az őszi esők után, rendszerint szeptemberben nyílik, mely időben egybeesik az őszi gabonák vetésidejével. Innét ered a „vetővirág” elnevezés. Csak csapadékos nyárvégeken és őszeleji időszakban tapasztalható hogy viszonylag gyakori, de ritkán és rövid ideig virágzó növényke. Kevéssé feltűnő, de jellegzetes lapos felcsavarodó leveleit március-április hónapokban találhatjuk meg. A természetes záródott gyepekben csak szálanként, de a bolygatott, felszakadozott gyepekben nagyobb egyedszámban fordul elő.

Vitézkosbor (Orchis militaris L.)
Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó, legjellemzőbb pionír kosborfaj, főleg kiszáradó láprétek védett növényfaja, de megtelepedhet bolygatott termőhelyeken, felhagyott homokbányákban, útbevágásokban egyaránt. Nevét a vitézsisakszerűen összehajló lepellevelei miatt kapta.

Vitézvirág
(Anacamptis pyramidalis (L.) RICH.)
Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó, 15-50 cm magas, gracilis megjelenésű évelő védett kosborfajunk.
Levelei keskeny-lándzsásak, a felső szárlevelek szálasak. Június-júliusban megjelenő virágzata kezdetben rövid, hegyesen kúpos, tömött fürt, amely a virágzás előrehaladtával megnyúlik. Virágai sötét-bíborvörösek, ritkán rózsaszínűek, aprók. A mézajak mélyen háromkaréjú, a karéjok hosszúkás-tojásdadok, épszélűek. Az oldalsó karéjok tövénél két púpszerű függelék található.
A sarkantyú fonálszerű, hosszabb a magháznál.

Zergeboglár (Trollius europaeus L.)
A hunyorfélék (Helleboraceae) családjába tartozó termetes növényfaj, mely az európai magashegységi rétek gyakori faja, hazánkban viszont tipikus jégkorszaki védett maradványnövény. Legelterjedtebb és legnagyobb állományai a Dunántúlon, a Bakonyalján találhatók, üde és kiszáradó lápréteken, égerligetekben, de az észak-keleti országrészben is megtalálható állományai, igaz egyes vidékek populációi az elkülönülés miatt más-más alfajokhoz tartoznak. Viszonylag nagy termetű, bokrosodó növény, virágzása idején a méteres nagyságot is eléri. Élénksárga virágai magányosak, de sziromlevelek helyett (melyek hiányoznak) színes csészelevelekből áll.