Ezüstaszott (Paronychia cephalotes (M. B.) BESS.)
A szikárkafélék (Illecebraceae) családjába tartozó, alacsony termetű, vékony, ezüstös bevonatot alkotó, sarjtelepet képző évelő növényfaj. Jellegzetes dolomitsziklagyep-faj, mely a szegfűféléknek rokona. Kis, nem feltűnő virágait ezüstös levélkék veszik körül. A virágok szárvégi fejecskében állnak, sziromlevelei hiányoznak. A levelek sűrűn állnak a heverő száron, hosszúkás-lándzsásak, keskenyek, rövid pillás élűek. Védett, reliktum faj.

Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp.. nigricans)
A kökörcsinek a kétszikűek egyik legősibb családjának, a boglárkaféléknek /Ranunculaceae/ a képviselői. Kis méretű (8-12 cm), lágyszárú növény. Leveli mélyen hasítottak, osztottak. Virágai bókolóak, fekete-bíbor színű lepellevél borítja a határozatlan számú porzót és termőt. Az egész növényt selymes szőrzet borítja. Az egész növény protoanemonint tartalmaz, ezért frissen és szárazon is mérgező. A növény bolyhos-szőrös hajtása kora tavasszal bújik elő. Szárnyas, szeldelt levelei csak elvirágzás után bontakoznak ki. Május végére a terméses hajtás megnyúlik, és a tetején szőrös aszmagtermések csokra fejlődik ki. A bibeszálak bolyhos repítőkészülékké alakulnak, a nyár elejére ez a szöszös „bóbita” szétesik, s a terméseket a szél széthordja. Az egyes termések felépítése is különleges: a repítőkészülék és a mag közötti rész megérve, kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s az eleven rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy „elülteti magát”. Ez teszi lehetővé, hogy még az igen száraz felszínű termőhelyen is csírázásnak induljon. A fekete kökörcsin sokszor kerül a kirándulók kosarába, pedig kár leszedni, mert gyorsan elhervad. Vastag, a talajba mélyen lenyúló gyöktörzsét sem érdemes kiásni, mert az átültetést nem viseli el. A virágszedők buzgalmával dacolva egyelőre hazánk minden táján előfordul, a középhegységek sziklagyepjeiben éppúgy, mint a dombvidék löszgyepjeiben és az Alföld homokgyepjeiben.

Gérbics (Limodorum abortivum (L.) SWARTZ.)
Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó 20-50 (80) cm magas korhadéklakó kosborféle, egyik legtermetesebb képviselőjük is egyben A növény földfeletti részei ibolyáslila-szennyeslila futtatású, zöld színanyagot alig tartalmaz. A szár erőteljes vastag, levelei a szaprofiton életmódnak megfelelően erősen redukálódtak, pikkelyszerűek. A május-június hónapokban megjelenő virágzat nyúlánk, a virágok nagyok, külső lepellevelei tojásdad-lándzsásak, kívül zöldesibolyák, belül világosibolyák, sötét erekkel tarkítottak. A belső lepellevelek kisebbek, szálas-lándzsásak, világosibolya színűek. Mészkedvelő, meleg, száraz tölgyesek, bokorerdők faja, de olykor feketefenyvesek alatt is megtalálható. Nemzeti parkunk területén gyakori.

Halvány sáfrány (Crocus vittatus Schloss, & Vukot.)
A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó 10-20 cm magas, a közelmúltig kárpáti sáfrányként ismert, de a legúljabb vizsgálatok alapján halvány sáfrányként leírt védett növényfajunk. A hagymagumót borító pikkelylevelek rostosak. A levelek keskenyek, szálasak, tövükön hártyás hüvellyel körül vannak véve. A február-március hónapokban megjelenő virág tölcséres, a lepel sötétlila, a lepelcimpák csúcsán fordított V alakú sötétebb folt van, ritkán fehér színű vagy fehér alapon kéken csíkozottak. A párta töve kopasz, a bibe háromosztatú, fésűsen kiszélesedő függelék található rajta, mely hosszabb a porzóknál. Termése rövidkocsányú tok. Üde gyertyános tölgyesekben fordul elő, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén Kup - Pápasalamon térségében.