Kis holdruta
(Botrychium lunaria (L.) SW.)
Kígyónyelvfélék (Ophioglossaceae) családjába tartozó 3-35 cm magas, évelő holdruta-féle. Föld alatti gyöktrözséből hajt ki a kígyónyelvfélékre jellemző asszimiláló (meddő) és spóratermő karéjra (sporofillumfüzér) tagolódott levele, amelynek karéjai egyaránt 1-2-szeresen szárnyasan összetettek. A meddő levélkaréj 3-9 számú, félhold v. ferde legyező alakú, ülő levélkékből áll, ezek ép szélűek, esetleg helyenként bemetszettek, bőrneműek. A spóratermőrész a meddő karéjhoz hasonlóan tagolt, amelynek ágain
két sorban ülnek az éretten
barnássárga spóratartó tokok.

Kornistárnics
(Gentiana pneumonanthe L.)
A tárnicsok a róluk elnevezett család (Gentianaceae) legnépesebb nemzetsége (kb. 450 faj). Afrikát kivéve a világ minden táján honosak; általában a hegyvidékek lakói. Eurázsiai elterjedésű faj, mediterrán jelleggel. Sík- és dombvidékek kiszáradó láprétjein, hegyvidékek üde kaszálóin találkozhatunk vele. A leggyakoribb kék virágú fajok mellett piros, sárga és fehér virágúak is előfordulnak. Hazánkban - a közeli rokon tárnicskákkal (Gentianella spp.) együtt - 7 fajuk él, valamennyi védett. A latin név alapján a tárnicsokat gyakran enciánnak is mondjuk, legtöbb fajuk sajátos kék virágszínéből származik az enciánkék megnevezés. A kornistárnics /népies nevén kornisfű/ a nyár második felétől az ősz közepéig nyíló, néha comb magasságúra is megnövő, dekoratív faj. Levelei átellenes állásúak; az alsók széleslándzsásak, a felsők szálasak. Virágai viszonylag nagyok, 3-4 cm hosszúak. Az ötcimpájú párta belül világosan pettyezett. Régebben gyökerét a tüdőbaj (pneumónia) gyógyítására gyűjtötték, de ez ritkasága és védett státusa miatt megszűnt. Napjainkban elsősorban élőhelyeinek az eltűnése, ami a leginkább veszélyezteti.

Kövér daravirág
(Draba lasiocarpa ROCH.)
A Kárpátok és a magyar középhegység bennszülött növénye, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik. 5-10 cm magas évelő növény, sűrű, félgömbös tőlevélrózsával, mely virágtalan állapotában a kövirózsákéra emlékeztet. A hasonló megjelenés nem rokonság, hanem az azonos környezeti feltételekhez való idomulás eredménye. A szár levéltelen, csaknem fejecskében sűrűsödő, dús, aranysárga fürtöt visel. Levelei világosak, szürkészöldek, szálas-hosszúkásak, 1.5-3.5 mm szélesek, hosszú, merev, pillás élűek, hártyásak. A szirmok 4-6 mm hosszúak, a terméses fürt megnyúlt. Jellegzetes sárga virágait már sokszor február végén nyitja, de a fő virágzási időszak március-április hónapok. A Dunántúli-középhegység dolomitsziklagyepjeiben még eléggé gyakori védett növényfaj.

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis WENDER.)
Boglárkafélék /Ranunculaceae/ családjába tartozó 10-25 cm magas, bozontos szőrös szárú, évelő növény. Levelei tőlevelek, fénylő szőrűek, szárnyasan összetettek, szeleteik hasadtak, a virágzás után jelennek meg, virágzáskor csak az előző évi elszáradt levelek vannak meg. A sűrű szőrzetű virágkocsányon csúcsálló, magányos virágok fejlődnek. A 6 ibolyaszínű lepellevélből álló virágai felállók. Sok termője és sok porzója van. Rovarmegporzású. Termései aszmagtermések, tollasak. Élőhelye: Hegy- és dombvidékeinken, száraz erdők szélében, sztyepplejtőkön fogyatkozóban lévő faj.