Méhbangó (Ophrys apifera HUDS.)
Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó 20-45 cm magas fokozottan védett bangóféle. A tőlevelei tojásdad-lándzsásak. A virágzata nyúlánk, amelyben az egyes virágok lazán állnak. A külső lepellevelei rózsaszínűek vagy ritkán fehérek. A belső lepellevélei rövidebbek a külsőknél, szőrösek, zöldesrózsaszínűek. A mézajak erősen domború, vörösbarna papillákkal fedett, közepén szabálytalan sárgás színű rajzolattal. Pusztafüves lejtőkön, lápréteken virít május június hónapokban.

Mocsári kardvirág
(Gladiolus palustris GAUD.)
A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó 30-50 (-90) cm magas hagymagumós évelő fokozottan védett növényfaj. Szára mereven felálló. Levelei 0.8-1.5 cm szélesek, szálasak, hosszan hegyesedő csúcsban végződnek, számuk 4-5. Június-július hónapokban megjelenő virágzata 10-15 cm hosszú, laza egyoldalra néző füzér. Virágai 3-4 cm-es nagyságúak, lilás bíborpirosak. A tölcsérhez hasonló állású leplek eltérő alakúak és nagyságúak, az alsók hosszanti fehér sávval tarkítottak. Termése lekerekített végű, tompa visszás-tojásdad alakú tok. A veszélyeztetett alpin-illír elterjedésű fajnak hazánkban mindössze négy állománya maradt fenn, melyek közül a Tapolcai-medencei és a Bakonyaljai állomány Igazgatóságunk működési területén található. Nevével ellentétben kiszáradó láprétek üde sztyepprétek, cseres tölgyesek növénye.

Nagy pacsirtafű
(Polygala major JACQ.)
A pacsirtafűfélék (Polygalaceae) családjába tartozó 20-30 cm magas, felálló szárú, szálas vagy szálas-lándzsás levelű védett növény. A virág 1.2-1.5 cm hosszú, élénk rózsaszínű. A virágban a fiatal magház nyele 3-4-szer hosszabb a magháznál, az érett tok nyele viszont kissé rövidebb, mint maga a tok. Szárat füves lejtőkön, sziklagyepeken, irtásréteken májustól szeptemberig virágzik.

Pókbangó (Ophrys sphegodes MILL.)
Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó, legkorábban (május) virágzó és viszonylag a leggyakoribb hazai fokozottan védett bangófaj. Levelei hosszúkás-lándzsásak, fényes világoszöld felületűek. Vörösesbarna alapszínű szőrzetszerű képlettel borított és tarka rajzolatú virágaik bizonyos távolságról nézve ülő rovarra emlékeztet. A domború, erősen hátrahajló élű és ennek köszönhetően egy pók potrohra emlékeztető mézajkán legtöbbször egy H v. X alakú kopasz, világos folt található. A külső lepellevelei sárgászöldek, míg a belsők barnásak és kopaszak. Csak közelről mutatós, viszont élőhelyein a szárazabb gyepekben nehezen észrevehető növény, ezért könnyű kitaposni. Mészkedvelő, elsősorban nedves és száraz élőhelyek átmeneti zónájában fordul elő.

Poloskaszagú kosbor
(Orchis coriophora L.)
Az Orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozó 10-35 cm magas kosborféle. A tőlevelei szálas-lándzsásak, a szárlevelei szálasak, legfeljebb 1 cm szélesek. A virágzata nyúlánk, tömött, többé-kevésbé hengeres fürt. A virágok aprók (0.8-1 cm), színük nagyon változékony, legtöbbször szennyes vörös-barnák, de előfordulnak sárgásbarna és olykor zöldesfehér egyedek is. Tudományos nevét a poloskaszagra emlékeztető kellemetlen illatanyagokat termelő virágairól kapta, melyek általában valóban kellemetlen szagúak, de vannak szagtalan példányai is. Jellemző előfordulási helyei láp-, mocsár-, homok- és löszpusztarétek, szikesek, valamint homoki tölgyesek tisztásai. Nemzeti parkunk területén a Balaton-felvidéken, a Tapolcai-medencében találhatók nagyobb állományai.