Sárga koronafürt (Coronilla coronata L.)
Pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó 25-50 cm magas, felemelkedő szárú évelő növényfaj. A levelek páratlanul szárnyaltak, 4-6 levélpárúak. A levélkék rövid nyelűek, elliptikusak, szálkás csúcsúak, rendszerint fonákuk kékeszöld. A virágok levélhónalji ernyőben állnak, hosszú kocsányúak, egy virágzatban 15-25 virággal. A szirmok sárgák, a csónak felfelé domborodik. A termés 2.5-4 cm hosszú, befűzött hüvely. Karszt és bokorerdők jellemző védett növényfaja.

Sárgaliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus L. em. Scorp.)
A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó alpin-balkáni védett faj. Szép sárga virágait korábban nagy számban gyűjtötték, ennek következtében megritkult, csak legeldugottabb állományai maradtak fenn, hűvösebb klimatikus adottságú patakmenti ligetekben, lápréteken, gyakran együtt a hasonló termőhelyi környezetet kedvelő zergeboglárral. Degen Árpád már 1905-ben javasolta védelemre. Sáshoz hasonló levelei miatt kapta a „sásliliom” találó népi elnevezését.

Szennyes ínfű
(Ajuga laxmannii (L.) Benth.)
Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó védett növényfajunk. A nemzetségnek közel 50 faja ismert, Eurázsiában élnek, legtöbbjük a Földközi-tenger medencéjében honos. Hazánkban négy fajuk fordul elő. Két faj virágai kékek, kettőé pedig sárgás színűek. A nemzetség legritkább hazai faja a szennyes ínfű. Legtöbb előfordulása löszpusztarétekről, pusztafüves lejtőkről ismert, de olykor megjelenik lösztölgyesek és karsztbokorerdők tisztásain is, például a Balaton-felvidék keleti peremein. Legnagyobb magyarországi populációi itt és a Mezőföldön élnek. Egykori alföldi állományainak túlnyomó többsége mára áldozatul esett termőhelyei felszántásának. Áprilistól júniusig nyíló, a levelek hónaljában fejlődő virágainak alapszíne piszkosfehér vagy halványsárga, rajta rendszerint bíboros vagy barnás rajzolattal. Néhány deciméter magasságúra növő sarjtelepes évelő növény.

Szibériai nőszirom
(Iris sibirica L.)
A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó magas (80-100 cm) karcsú, védett növényfaj. Mészkedvelő, láp és mocsárrétek, nedves kaszálók, magassásos társulások, láperdők faja. Ibolyáskék színű - a kertészeti változattal gyakran összetévesztett – virágai május-június hónapokban nyílnak. A láprétek, vizes élőhelyek visszaszorulásával állománya veszélyeztetett, jelentősebb előfordulásai a Dunántúlon találhatók.

Sziklai ternye (Alyssum saxatile L.)
Sziklafalak, nyílt sziklagyepek, várromok sárgán virító védett növénye, a „bazaltorgonák” jellegzetes faja. A keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó mediterrán-közép-európai elterjedésű 30-40 cm-es fásodó tövű, évelő növény. Levelei hosszúkásak, szürke molyhosak. Középhegységeinkben áprilistól májusig virágzik, élénk sárga apró fürtvirágzatai messziről is jól látszanak.