Ragadozómadarak nyomában

Több tényező is megnehezítette az idei országos sasszinkront, azaz a hazánkban telelő ragadozómadarak állományának felmérésére szervezett akciót.

Miután a megelőző napokban nem volt tartós hideg, ezért a madarak még nem kényszerültek rá, hogy vizes élőhelyek közelében gyűljenek össze, holott épp emiatt jelöli évről évre január közepét a megfigyelő akció időpontjául a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A helyzetet tovább nehezítette a hét végén több alkalommal jelentkező hózápor, ami csökkentette a látótávolságot s a madarakat inaktívvá tette.

Pedig a péntek reggel kifejezetten jól indul, az akcióban részt vevő Lelkes András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa – akihez ezúttal is csatlakoztunk – látható elégedettséggel nyugtázza az akkor még derült, tiszta időt. Mint mondja: ilyen körülmények között a rendelkezésükre álló eszközökkel akár több száz méternyi távolságból is megfigyelhetőek a madarak. Megerősítendő mindezt, a Cserta völgyében fel is állítja spektív teleszkópját, amely szinte kézzel fogható közelségbe hozza a faágon kémlelő egerészölyvet.

– Ez a leggyakoribb ragadozómadár hazánkban, szinte mindenhol találunk belőle – magyarázza a természetvédelmi őr. – Bár a monitoring­akciót a sasokról nevezték el, ilyenkor valamennyi ragadozómadár-fajt igyekszünk számba venni, így az egerész­ölyveket is.
Utunk Zala középső része felé vezet, Lelkes András ugyanis e területet igyekszik szemügyre venni. Mint mondja, tudomása szerint itt is vannak sasok, ezt az információt szeretné megerősíteni. Órákon át járja a természetet, egész nap nem tartunk vele, így az eredményről telefonon tájékoztat.

– Két rétisast láttam, mindkettőt a levegőben szállva – magyarázza. – Az egyik éppen jégen pihenő récék felé tartott, ez a példány biztosan vadászott. Azt mérte fel, hogy van-e köztük sérült vagy beteg madár, amit könnyebben zsákmányul ejthet.

András hozzáteszi: nemcsak ő, de kollégái is sikerrel jártak. Tudomása szerint a Kis-Balatonnál, a Miklósfai-tavaknál és a Mura völgyében is sikerült rétisasokat megfigyelni. Emellett a Kis-Balaton területén két fekete sast is feljegyeztek. Utóbbi kapcsán megjegyzi: ezzel is számoltak, hiszen az elmúlt napokban kollégái több alkalommal is látták a rétisasnál jóval ritkább madarakat.

– Sajnos, a havazás a további megfigyelést már alaposan megnehezítette – folytatja.

– Nemcsak azért, mert ilyenkor jelentősen csökken a látótávolság, de a szakadó hóban a madár sem mozog, meglapul valahol, úgy sokkal nehezebb észlelni. Azért panaszra nincs okunk, az említett sasok mellett láttunk vándorsólymot, kékes réti héját, illetve vörös vércsét is, ami ugyan vonuló madár, de minden éven áttelel nálunk néhány példánya. Amit érdemes még megemlíteni, bár a sasszinkron alatt velük nem foglalkozunk: mindenütt rengeteg a holló.

A háromnapos megfigyelés adatait a Magyar Madártani Egyesület szakemberei a következő hetekben összesítik, igyekezve a párhuzamos észleléseket kizárni, így leghamarabb február elejére várható az idei sasszinkron eredménye.

Forrás: ZAOL.HU

Az eredeti cikk elérhető IDE kattintva.

Scroll to top