Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén

  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén
  • Emléktúra a 45 éve védett Nagybereki Fehér-vízi-láp területén

A Nagyberek, mely valamikor a Balaton legnagyobb öble volt, de az észak-dél irányú széljárás következtében Balatonboglár és Balatonkeresztúr között kialakult turzás, somogyiasan ”kösköny” leválasztotta a Balaton nyílt vizéről, és ennek következtében a terület elmocsarasodott.

Ez a hatalmas mocsárvilág, ahol sehol nem volt látható egy ember által kialakított út, hallatlanul gazdag élővilágnak adott otthont.

Ám a Nagyberket is elérte az ember területátalakító törekvése, és a XIX. század közepétől egyre inkább megváltozott a táj. A XX. század elején egymás után alakultak a különböző bozót-lecsapoló társaságok, hogy a berek vizét elvezessék, majd kiszárított földjét mezőgazdasági szempontból minél nagyobb mértékben hasznosítani tudják. Az 1950-es években a Dunántúl „éléskamráját” akarták itt megvalósítani, de a lápi talajon termelt gyenge minőségű termés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

A Fehér-vízi-láp, amely a Nagyberek legértékesebb területe, 1977 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. Érdekesség, hogy területét nehezen tudták hasznosítani, ezért védetté nyilvánították, és első természetvédelmi kezelője a Nagybereki Állami Gazdaság volt. A területen lévő csatornák, valamint a láp központi helyreállított része őrzi még az egykor páratlanul gazdag növény- és állatvilág maradványait. Különlegesen értékes lápi társulások: fűzlápok, bokorfüzesek, nádasok, nyílt vizek, zsombéksásos lápok és láprétek váltják egymást. Jellemző védett növényük a tőzegpáfrány és a lápi csalán, valamint a szárazabb területen a fokozottan védett pókbangó és más kosbor-félék. Állatvilágában elsősorban a vízhez kötődőek a jellemzőek. Megtalálhatjuk itt az igen ritka lápi szitakötő és a lápi bagolylepke egyedeit, és a hűvösebb mikroklímájú sásosokban előforduló jégkorszaki reliktum fajt, az északi pocok közép-európai alfaját is. Jelentős a kétéltű és hüllő állománya, valamint a minden évszakban gazdag madárvilága. Fontos költő-, valamint pihenő- és telelőhely, a Balatoni berkek különleges madárvédelmi terület részeként Ramsari Egyezmény hatálya alá esik. Jelentős a terület nagyvad állománya is. A gímszarvas, őz, vaddisznó és aranysakál jelentős populációja él itt. A Fehér-vízi-láp az Európai Unió Natura 2000 hálózatának része.

November 5-én délelőtt 10 órakor a Fehér-vízi-láp szélénél, Rigóházán, a betonút végén gyülekeztünk a túrára. Annak ellenére, hogy az időjárás előrejelzés nem volt túl biztató, 36 fő mégis úgy gondolta, hogy érdemes részt venni a túrán. Egy nagyobb csapat egyenesen Tapolcáról jött vonattal, és kisvonattal Imre-majorig, onnan pedig kigyalogoltak, ami azért nem olyan kis távolság.

A túrát a rozogának látszó fahídon átkelve a Határ-külvíz-csatorna mentén futó töltésen kezdtük. A Nagyberek történetét elmesélve lassan sétáltunk a töltésen a Fehér-vízi-láp nyíltvizes-nádasai felé, amely egy igazi madárparadicsom. Hirtelen a távolban egy kisebb gímszarvas rudli tűnt fel a töltésen, mindenki nagy meglepetésére. Az utolsó kis fiatal szarvas ünő kíváncsian nézegetett minket, mielőtt eltűnt a többiek után a nádasban. A távolban egy kisebb nyári lúd csapat húzott el, majd egy rétisas tűnt fel. A vízen tőkés- és csörgő récék, bütykös hattyúk úszkáltak, itt-ott nagykócsagok és szürkegémek halásztak. Elhagyva a Határ-belvíz-csatornát, mely a Határ-külvíz-csatorna alatt megy át, távcsővel a nagy kárókatona telep fészekeit figyeltük meg. Ahogy a töltésen álltunk, hangos krúgatással egy kisebb daru csapat repült el felettünk. Néhány éve figyelték meg, hogy a darvak egy része errefelé vonul Észak-Olaszországba a Pó-folyót övező síkságra telelni. Az 1900 évek elejéig a Nagyberekben is költöttek darvak, de a nagy mocsarak lecsapolásával megszűnt az élőhelyük. Szerencsére 2015 óta ismét fészkelnek Magyarországon, Igazgatóságunk működési területén is a Marcal-folyó (Veszprém megye) mentén.

A töltésen visszasétálva a Koroknai-vízfolyás mentén, hatalmas öreg fűzfák mellett folytattuk az utunkat. Amint elhagytuk a fűzfákat egy igen ritka ragadozó madár, a fekete sas repült el előttünk. Ő téli vendégünk. Nem messze felette egy rétisas tűnt fel. Lebilincselő látvány volt a két ragadozó madár így együtt. A távcsöveket kézről kézre adtuk, hogy mindenki jól megfigyelhesse őket. Távolabb a töltésről, ahonnan jó rálátás volt a vízre, állványos távcső segítségével lehetett a távolban lévő madarakat megfigyelni. Havasi partfutó, csörgőréce, nagykócsag, stb. közeli látványa lázba hozott kicsit és nagyot egyaránt. Időközben több darucsapat is elrepült felettünk hangos krúgatással, és egy kisebb nagy lilik csapat is. Az itt telelő, északról vonuló vadlibák nagyrésze a meleg októberi időjárás miatt még nem érkezett meg, de a felettünk elhúzó darvak és a sasok látványa mindenkit kárpótolt.

A túránk közel három órásra sikeredett, és az időjárás végig kegyes volt hozzánk. Többen érdeklődtek, hogy lesz-e még túra a későbbiekben is, mert szívesen jönnének, olyan sok érdekességet láttak, hallottak.

Ez a három óra, nem hosszú idő, de arra éppen elég, hogy betekinthessünk a Fehér-vízi-láp hallatlanul gazdag élővilágába, és elmerengjünk azon, vajon milyen lehetett itt az élet úgy 200 évvel ezelőtt.

Sitku Erzsébet, Kis-Balaton-Nagyberek Tájegység

Szinai Péter, Természetmegőrzési Osztály

Ugrás a tetejére