Az állami természetvédelem tevékenysége a természetben megjelenő értékek bármelyikére kiterjedhet.
Lehet az élő (védett állat-, vagy növényfaj) vagy élettelen (földtani képződmény), sőt akár az emberi kéz nyomát is magán hordozó védendő érték (az ember és környezete harmóniáját tükröző védett táj).
A források szintén a természetvédelem oltalmát és figyelmét élvezik – olyannyira, hogy hazánkban valamennyi forrás a törvény erejénél fogva (azaz ex lege) országos jelentőségű védett természeti emléknek minősül. Gyakran bele sem gondolunk abba, hogy a források értékes élőhelyeket, mikrovilágokat hoznak létre, esetenként ritka állat- vagy növényfajoknak teremtenek otthont. A forrásokból fakadó víz mennyisége és minősége számos értékes információt nyújt a vizet adó kőzetekről, illetve a környezet állapotáról. Ezen információkat folyamatosan be kell gyűjteni, melyet az állami természetvédelem elhivatott munkatársai tesznek meg.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén sok helyütt örömmel tapasztaljuk, hogy bizonyos források újra erőre kaptak, amit elsősorban a vízhozamuk erőteljes növekedése jelez. Ennek elsődleges oka az, hogy a területen folyó mélyművelésű bányászat megszűnt. A korábbi bányaművelés során hihetetlen mennyiségű karsztvizet szivattyúztak fel a föld mélyéből, hogy hozzájussanak a nyersanyaghoz. Emiatt számos forrás elapadt, még a Tapolcai-tavasbarlang is kiszáradt, sőt a Hévízi-tó is veszélybe került. A bányászat és a szivattyúzás felhagyásával a víz kezd visszatérni és életet adni a forrásoknak.
A képen Igazgatóságunk munkatársai a Tapolca külterületén fakadó Hódtó-kúti-forráscsoport vízhozamát mérik. Ebben az esetben nem karsztforrásról van szó, hiszen a víz a bazalttörmelék alatti agyagrétegnek köszönhetően jut a felszínre. A festői szépségű helyet a Hajagos oldalában, a kék sáv jelzésen haladva találjuk meg, a turistatérkép helytelenül Hottó-kút néven tünteti fel.
Ancsin Gergely és Korbély Barnabás
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
2020. április 6.
