A szlovén-magyar határ menti térség erdősült területein Lelkes Andrással, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával barangolunk. A természetvédelmi őr az egyik legszakavatottabb ismerője az errefelé foltokban bár, de mégis tömegével előforduló tavaszi virágoknak. Mint mondja: a legtöbben csak a hóvirágot és a tavaszi tőzikét ismerik, holott vannak a térségben más ritka s ezáltal védett növények is. Ilyen többek között a ligeti csillagvirág, a farkasboroszlán, a kisvirágú hunyor és a szártalan kankalin, de Becsehely vagy Zalalövő környékén a népnyelvben tavaszciklámenként ismert kakasmandikó is fellelhető már.
- A hóvirág és a tavaszi tőzike úgynevezett geofiton növények, ezeknek a hagymás áttelelő szervei a földben vannak, így kevésbé árt nekik a fagy – magyarázza Lelkes András. – Ezért lehetséges az, hogy amint éreznek egy kevés meleget, rögtön előbújnak a talajból. Genetikailag arra is rákészültek, hogy akár a virágzásuk idején is előfordulhatnak fagyok, ami valamilyen mértékben még vissza is vetheti a fejlődésüket, de kipusztulni ettől nem fognak.
A természetvédelmi őr rögtön hozzáteszi, a hóvirág és a tavaszi tőzike populációjának sokkal többet árt az emberi beavatkozás. Például az erdők letarolása, a patakok elvezetése vagy a vízkiszárítás, ami egy vizenyős terület lecsapolását jelenti. Úgy fogalmaz: a növények a természet okozta változásokra felkészültek, ám az olyan nagy mértékű, gyors emberi behatásokra, mint amiket a modern kori társadalom hozott magával, s ami az élőhelyeiknek nagy részét érinti, nem számíthattak.
- Tisztában vagyunk azzal, hogy a XXI. században élünk, s ezért nem is azt mondjuk, hogy ahol ezek a tavaszi virágok előfordulnak, ott egyáltalán ne legyen erdőgazdálkodási tevékenység, azaz fakivágás, csak nem mindegy annak mértéke és módja – mutat rá egy szakmai dilemmára Lelkes András. – Ha teljesen eltűnik a növény feje fölül az erdő, azt valószínűleg sokként éli meg, még akkor is, ha nem a virágzása idején tarolták le. Ahhoz lehetne ezt hasonlítani, mintha olyankor döntenék le a lakóházunkat, amikor nem tartózkodunk otthon. Ugyan nem esik bajunk, de az otthonunkat elveszítettük. Egy-egy növény vagy állatfaj kipusztulása pedig előbb-utóbb nekünk, embereknek is fájni fog. A természet olyan, mint egy bonyolult szerkezetű svájci óra. Ha kiveszünk belőle egy fogaskereket, valószínűleg tovább működik, de az a kis alkatrész előbb-utóbb hiányozni fog valamilyen funkciójánál.
Visszatérve a hóvirághoz és tavaszi tőzikéhez, Lelkes András arról beszél, hogy utóbbi jobban kötődik a vízhez, ezért előfordulása is ritkább, de a virágzási intervalluma is szűkebb. A hóvirág a szárazabb területeken is megél, s hosszabb ideig gyönyörködhetünk a pompájában.
- Általában azt szoktam erre mondani, hogy ritka az olyan esztendő, amikor nőnapkor már, vagy még ne legyen hóvirág – folytatja a természetvédelmi őr. – Ez azt jelenti, hogy a sokéves tapasztalatunk szerint február vége, március eleje a virágzásának legoptimálisabb időpontja, de volt példa arra is, hogy január végén láttunk már hóvirágot, és egyáltalán nem lepődnék meg, ha március közepéig kitartana az idei virágzási időszak.
Lelkes András fontosnak tartja megjegyezni: mind a hóvirág, mind a tavaszi tőzike védett növény, s ez a védettség nem csak a virágzó részekre vonatkozik. Tehát nem csak leszakítani tilos a virágot, de a hagymáját kiszedni s elvinni a természetben előforduló helyéről is. Aztán utal arra, hogy a védettség elvileg a kertekben, udvarokban előforduló virágokra is vonatkozik, függetlenül attól, hogy az miként került oda. A hóvirág és a tavaszi tőzike hazai védettsége ugyanis viszonylag új keletű, így évtizedekkel ezelőtt egyáltalán nem volt ritka gyakorlat, hogy tömegesen próbálták őket családi házak mellé vagy akár temetőkbe is betelepíteni, de arra is többször volt példa, hogy egykor ártereknek számító területekre történtek építkezések, s így bukkant fel az udvarokban a virág.
Forrás: Zala Vármegyei Hírportál (ZAOL)
Az eredeti cikk elérhető IDE kattintva!
