Hamarosan újabb gyepes élőhelyeket von haszonállatokkal való kezelés alá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság a működési területén.
Huszonkét, minősítéssel rendelkező, törzskönyves magyar tarka szarvasmarhával és négy, származásukra vonatkozóan szintén igazolással ellátott, őshonos magyar parlagi szamárral bővült az elmúlt hetekben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság állatállománya.
Egyelőre a 30 napnyi karanténban tartózkodásukat töltik az új állatok, ám hamarosan bárki láthatja őket néhány látogatóhely közelében. Több területen is ősi módon, legeltetéses módszerrel kezelik majd segítségükkel a gyepet. Tihanyban a levendulással szemben, Pécselyen, Salföldön és még a Balaton déli partján is legelésznek majd.
– A gyep fenntartásának legjobb módja a legeltetés, ahogy az évszázadokon keresztül történt – mondta Vers József, a Kelet-Veszprém Tájegység tájegységvezetője. – A legelő állatoknak természetvédelmi szempontból nagy jelentőségük van. Jelenlétük fajokban gazdagabbá teszi a gyepterületeket, azzal szemben, mintha csak gépekkel nyírnánk. Nekik köszönhetően több rovarfaj jelenik meg, emiatt aztán több madárfaj talál itt táplálékot, jobban érzik magukat az itt élő ürgék, és a sor még hosszan folytatható … A fajgazdag gyep alapot nyújt egy értékesebb életközösség számára – ismertette a tájegységvezető. Kiemelte: az állatok „válogatva” legelnek, emiatt a gyep sokkal változatosabb, mintha csak gépekkel kezelnénk. Ehhez választották a magyar tarka szarvasmarhát, amely amellett, hogy őshonos fajta, ridegtartásra is alkalmas.
Nem tejtermék előállítása a cél, hanem az állomány bővítése, amelynek alapjául szolgálnak a most beszerzett tehenek. A tervek szerint jövőre már borjak is születhetnek és ha minden az elképzelések szerint alakul, két éven belül akár meg is duplázódhat az állomány, hiszen valamennyi jószág származással igazolt, nőivarú tenyészállat. A jószágok fő feladata tehát a területkezelés lesz, vagyis a gyepmegőrzés, amelyet jelenlétükkel biztosítanak majd. A ridegtartás mellett azért is esett a magyar tarka szarvasmarhára a választás, mert a házi bivaly és a szürkemarha mellett szintén őshonos fajként kerül a területekre, ahol újdonságnak számít jelenléte. Az Igazgatóság első sorban „hús hasznosítású” állatokat keresett, mert nem kívánnak tejtermeléssel foglalkozni. A tej kizárólag a születendő borjakat illeti majd meg, amelyeket hat hónapos korukig tartanak majd az anyaállat mellett. Ők is láthatók lesznek majd a kiválasztott területeken.
Szöveg: Turbéki Bernadett
