Egyedi tájértékek és környezetük kapcsolatának bemutatása pozitív és kevésbé pozitív példákon keresztül
Az országot járva gyakran látunk az utak mentén kereszteket, feszületeket, szenteket ábrázoló szobrokat, melyek a népi vallásosság jellegzetes emlékei. Ezek a szabadtéri alkotások nem egyházi liturgikus helyszíneken állnak, hanem valamit jeleznek számunkra a tájban: mezsgye végét, dűlő kezdetét, a falu szélét vagy éppen közepét, a patakon átvezető hidat, és sokszor balesetek, katasztrófák helyszínét.
Régebben az útmenti feszületek fontos tájékozódási pontok voltak, a korabeli térképeken feltüntetésre is kerültek. A ma már gyakran körbeépített keresztek a települések utcáin az ősi határokat jelölik. A hegy- és dombtetőkön állított keresztek a magaspontokat jelzik.
A magányosan álló feszületeket, szobrokat általában alacsony, jelzésértékű kerítéssel vették körül. A kerítésen belül virágokat ültettek, körülötte pedig fákat. A települések életében régen jelentős szerepet játszottak, számos szokás, néphagyomány fűződik hozzájuk (körmenetek, búzaszentelési szertartások, búcsúk stb.). Jeles ünnepeken (pl. a keresztállítás évfordulóján, mindenszentekkor, névnapokon) szentmisét tartottak, gyertyát gyújtottak a keresztek tövében, vagy éppen csak énekeltek, imádkoztak, aminek a néphiedelem sokat ígérő hatást is tulajdonított.
Az útmenti keresztek, feszületek, vallási témájú szobrok igen változatosak mind anyagukat, mind megmunkálásukat tekintve, de művészi értéküktől függetlenül fontos lenyomatát adják vallásos néphagyományainknak, kultúrkörünknek. Kultúrtörténeti szempontból a társadalom számára fontos szakrális és kulturális jelentőséggel bírnak, ezért a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) értelmében egyedi tájértékként védelmet érdemelnek.
A Tvt. hangsúlyt fektet az egyedi tájértékek környezetükkel együtt való védelmére, illetve a tájértékek és környezetük harmóniáját biztosító funkcionális és esztétikai tajba illesztésükről. A következő fotókon keresztül olyan pozitív példákat mutatunk be, ahol az egyedi tájértéket képviselő feszület és környezetének harmóniája érvényesül, valódi tájesztétikai élményt nyújtva a szemlélőnek.
1. Szőlőhegyi feszületek a Zala vármegyei Becsehely és Vasboldogasszony közigazgatási területén:
2. Szőlőhegyi feszület a Zala vármegyei Vasboldogasszony közigazgatási területén:
3. Közút mentén álló feszület Zalalövőn:
4. Belterületen álló útmenti feszület Becsehelyen:
A különbség érzékeltetésére két negatív példát is bemutatunk (a hely megjelölése nélkül), ahol a tájértékek méltatlan környezetbe kerültek, mely bántóan, zavaróan veszi körül őket.
5. A napelemtáblák ipari jellegű megjelenésükkel nem nyújtanak harmonikus hátteret a több, mint 100 éves feszületnek:
6. A fák lombja kitakarja a tájértéket:
Írta és fényképezte: Bubics Tamásné tájvédelmi munkatárs
