A természet alkímiája

  • különböző őszi levelek
  • különböző őszi levelek

Miként varázsol a zöldből sárgát, narancsot majd vöröset az ősz?

„Szabadjára ereszti színeit az ősz,

alkimista módjára aranysárgát főz.

Ezerszínű oldatából ködként száll a gőz,

vegyít, alkot, hígít, munkájában hős.

Szólítja a tájat, üzenete bősz:

Idénre nem módi, többé már a zöld!”


Az őszi időszak sokak számára egyet jelent az egyre sötétedő, hűvös és eső áztatta, szürke hétköznapokkal, melyek fiziológiai és lélektani szempontból egyaránt megviselik szervezetünket. Bár vitathatatlan, hogy napsütéses óráit tekintve az ősz nem veheti fel a versenyt a nyárral, különleges színpompája mégis mosolyt csal arcunkra a tél beköszönte előtt.

A nyáron megszokott, egyöntetű zöld lombozat helyett a sárga, a narancs és a vörös megannyi árnyalatát magára öltő táj esetében nem egy – a növényvilág körében gyorsan terjedő – divathóbortról beszélhetünk, hanem a hőmérséklet csökkenés hatására végbemenő, élettani folyamatokról. A rövidülő nappalok és a hűvösödő időjárás figyelmeztető szavára, a fásszárú, lombhullató növények megkezdik felkészülésüket a hideg évszakra: életfolyamataik lelassulnak és csupán a legszükségesebbekre korlátozódnak. Ennek a készülődési folyamatnak a során a törzs védelme az elsődleges, ezért a fák csökkenteni kezdik vízfelvételüket, hogy elkerüljék a fatörzsben futó szállítócsövek roncsolódását a tél során, egy kerti vízvezetékrendszer téliesítését végző gondos kerttulajdonoshoz hasonlóan.

Ezt követően az energiahatékonyságra törekvés jegyében a levelek leválasztási folyamata veszi kezdetét. A lecsökkent vízigény és a csapadékban szegény, hideg idő miatt a levelek párologtató szerepe háttérbe szorul, míg az egyre kevesebb napsütés a fotoszintetizálás hatékonyságának visszaesésében érzékelhető. A vegetációs időszak során keletkezett lombtömeg további – szél, hó vagy jég okozta – megterhelést is jelentene a növények számára. Mérlegelve tehát a helyzetet, a fák végül a túlélés mellett teszik le voksukat és kiadják a parancsot a levelekben található tápanyagok visszavonására, hogy azokat elraktározva újra képesek legyenek a tavaszi kihajtásra.

A levelekben végbemenő bomlási folyamatok következtében megkezdődik a lombkorona szemet gyönyörködtető színeződése, melynek egyik szükséges feltétele a fokozatosan hűvösödő, csapadékos időjárás. A levelek zöld színéért felelős klorofill vegyületek (klorofill-A; klorofill-B) lebomlásával a levelekben túlsúlyba kerülnek a karotinoidok (xantofill, ß-karotin), melyek az őszi tájban megjelenő citrom és narancs színekért felelnek. Klorofill hiányában végül, a káros UV sugarakkal szembeni védekező mechanizmus miatt vörös színűvé változnak a levelek az ekkor termelődő antociánnak köszönhetően.

A leválasztási folyamat azonban még nem ér itt véget, ugyanis a színpompás, ám kiszolgált levelek eltávolítását nem bízzák a véletlenre a fák: az ág és a levélnyél között létrejövő választóréteg garantálja, hogy a korai fagyok, őszi szelek hatására egy árva levélke se maradhasson fenn az ágakon. Bár a hulló falevelek láttán sokunkban az elmúlás gondolata ébredhet, érdemes tudni, hogy a levélváltással az év során keletkezett salakanyagaiktól is szabadulnak a fák, melyek lebomlása biztosítja a természet körforgását, magában hordozva egy új tavasz ígéretét.

A szöveget és a verset írta, az illusztrációt készítette: Bubics Benedek tájvédelem

Forrás:

https://magyarmezogazdasag.hu/2021/10/26/lombhullas-teli-piheno-miert-csinaljak-ezt-fak

https://hu.wikipedia.org/wiki/Antoci%C3%A1nok

Scroll to top