Tavaszra hangolva

  • Tavaszra hangolva - keltikék
  • Tavaszra hangolva - keltikék
  • Tavaszra hangolva - keltikék
  • Tavaszra hangolva - keltikék

Az erdőbe hívó virágszó

A kora tavasszal kihajtó geofiton növények egyik legismertebb képviselői hazánkban a keltikék, melyek az első napsugarak megérkeztével erdei élőhelyüket még a lombfakadást megelőzően egyöntetű virágszőnyeggel borítják be. A növény elnevezése is ezekre a korán megjelenő virágfürtökre vezethető vissza, hiszen a keltike szóban a tavasz szinonimájaként használt kikelet szóra ismerhetünk rá.

A keltike nemzetség legelterjedtebb képviselője hazánkban az odvas keltike (Corydalis cava), amely az idővel üregessé váló gumójáról kapta megkülönböztető nevét. Bár a nálunk honos keltike fajok közül egyedül a bókoló keltike (Corydalis intermedia) áll természetvédelmi oltalom alatt, a nemzetség összes tagja fontos szerepet tölt be az élővilágban, mivel ú.n. hangyakenyeres magjaik a Natura 2000 élőhelyeket jelölő kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) hernyóinak szolgálnak táplálékul.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy alkaloid tartalma miatt a keltike mérgező növény, ezért egy-egy erdei sétánk alkalmával a fehér-lila virágtengerben inkább csak gyönyörködjünk és élvezzük az egész erdőt betöltő virágillatot.

Írta és a fotókat készítette: Bubics Benedek, tájvédelem

Scroll to top