Protected animal species

  • Kormorán
  • Szürke gém
  • Havasi cincér
  • Nagy hőscincér
  • Magyar tarsza
  • Mocsári teknős
  • Zöld gyíkok
  • Kockás sikló és naphal

Néhány jellemző faj a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkból:

Erdei sikló (Elaphe longissima)
Testhossza akár a két métert is elérheti. Nagy, karcsú, hajlékony testű siklónk. Bozótos erdőszéleken, világos cserjékben gazdag ligetekben gyakori. Kisemlősök, madarak,, fiókák, és gyíkok jelentik fő táplálékát. A zsákmányát szilárdan megragadja, hajlékony testének néhány körültekeredésével gyorsan megfojtja.

Gyászcincér (Morimus funereus)
Hazánkban különösen a tölgyesekben előforduló, a cincérek (Cerambycidae) családjába tartozó védett bogárfaj. Nagy méretű, zömök, röpképtelen faj, szárnyfedői a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak csökevényesek. Hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú bársonyos fekete folt van. Középhegységeink tölgy- és bükkerdőiben, valamint irtásokon a földön fekvő rönkök alatt található, alkonyatkor aktív.

Havasi cincér (Rosalia alpina)
A cincérek (Cerambycidae) családjába tartozó, 1,5-3,8 cm hosszúságú védett bogárfaj. Közép- és Dél-Európa hegyvidékein, hazánkban középhegységek bükkerdeiben él. Európa egyik legszebb bogara. Sűrű, kék vagy kékesszürke szőrzete és szárnyfedőkön, valamint az előháton látható bársonyfekete rajzolata alapján összetéveszthetetlen. A hím csápja hosszabb, mint a teste. Lárvája a idősebb beteg bükkfák törzsében fejlődik több évig. Júniustól szeptemberig napos időben rajzik Az öreg bükkösök kivágásával fennmaradása aktuálisan veszélyeztetett.

Kockás sikló (Nartix tesselata)
A vizekhez ragaszkodó faj, főként nagyobb tavaink parti zónájában gyakori. Főként halakkal táplálkozik.

Kormorán
Halakban gazdag édes-, brakk- és sós vizek tengerpartok jellemző kiváló úszóképességű madár. Fákon telepesen költ, a madarak maró ürüléke néhány éven alatt elpusztítja a fészkes fát. Mindkét szülő építi a fészket és részt vesz a kotlásban. Fő táplálékából a halból, naponta 75 dekagrammot is elfogyaszt.

Magyar tarsza (Isophya costata)
Zömmel növényi táplálékon élő, lassú mozgású, csökevényes szárnyú, röpképtelen endemikus szöcskefaj. Kétszikűekben gazdag, középszáraz sztyeppréteken, illetve nedvesebb magaskórós társulásokban él néhány izolált populációja. Fokozottan védett!

Mocsári teknős (Emys orbicularis)
Egyetlen teknős fajunk, mely iszapos fenekű és vízinövényekkel gazdagon benőtt állóvizekben található meg. Ragadozó, a halakon kívül békákat gőtéket, vízi rovarokat, csigákat és férgeket fogyaszt.

Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo)
Az egyik legnagyobb európai cincérfaj. Karcsú, fekete, a szárnyfedők vége vörösesbarna. Lárvája öreg tölgyfák törzsében 3-4 évig fejlődik, általában magányosan álló, vagy erdőszéli fákat részesít előnyben. A lárvák a 8 cm-s nagyságot is elérik. Imágója júniusban-júliusban alkonyatkor aktív, ilyenkor repül, vagy fatörzseken mászkál. Táplálék gyanánt fák kicsorgó nedvét nyalogatja. Az öreg tölgyfák ritkulásával állománya erősen megcsappant.

Nagy kócsag (Egretta alba)
A nagy kócsag optimális élőhelye a nyílt vízfelületekkel tarkított, erősen benádasodott tavak.Vonuló madár, de újabban nagy számban áttelel nálunk. A vonulók a Földközi-tenger térségébe költöznek. Számos telepét az 1900-as évek környéki vadászatok csaknem felszámolták. Állományuk ma stabilnak mondható. Táplálékát halak, vízi rovarok, pockok, egerek, cickányok, madárfiókák alkotják. A magyar természetvédelem címermadara, nap mint nap az ötforintoson láthatjuk.

Szürke gém (Ardea cinerea)
Közép-Európában még gyakorinak tekinthető nagyobb testű vízimadár. Hangja rekedtes "krekk", melyet röptében is hallat. Halakban gazdag vizek közelében mindenütt megtelepszik ez az alkalmazkodóképes madár. A szürke gémek többsége Dél- és nyugat -Európában telel, de hazánkban rendszeresen itt is marad télen. A szürke gémek naponta kb. fél kilogramm állati eredetű táplálékra van szüksége. Főleg halakra vadászik, de rovarokat, pockot, egereket és madárfiókát is megfog.

Zöld gyík (Lacerta viridis)
Torka csak nász idején kék. Napos, meleg, de nem túl száraz helyeken, vízpartokon, erdők peremén, bozótos útszéleken, füves sziklás terülteken él. Tápláléka nagyobb rovarok, pl. szöcskék, bogarak, sáskák.

Scroll to top