Békamentés a zalaegerszegi Aranyoslapi forrásnál

  • Aranyoslapi forrás - Zalaegerszeg
  • Erdei béka petecsomói a zalaegerszegi Aranyoslapi forrásnál
  • Gyepi békák (Rana temporaria)
  • Növényhez tapasztott petecsomó
  • Összetapasztott petecsomók
  • Petecsomók
  • Petecsomók
  • Barna varangyok (Bufo bufo)

Miért mentsük a békákat?

Március utolsó hétvégéjén érkezett melegebb időjárás és a várva várt eső hatására a zalaegerszegi Aranyoslapi forrásnál megindult a barna varangyok tömeges vonulása a szomszédos erdőből a szaporodóhelyüket jelentő kis tó felé.

A békaterelő fóliák az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás miatt már február végén kikerültek az élő és szaporodóhelyüket kettészelő út két oldalára. A tóban a március közepén érkezett erdei és gyepi békák petecsomói már megjelentek, hiszen ők ébrednek fel legkorábban. A két „bajuszosbéka” nagyon hasonlít egymásra, de különböznek is egymástól párzási szokásaik tekintetében. A párzási időszakban nagyon fontos mindkét fajnál a kommunikáció, mert a hímek így vonzzák a nőstényeket.

Az erdei béka hímek foglalják el a tavat elsőként, területüket kattogó hanggal védelmezik, a később érkező nőstények általában egy 450-1800 petéből álló petecsomót raknak le, amit növényekhez, vagy faágakhoz tapasztanak.

A gyepi békák párzási időszakban elszürkülhetnek, torkuk pedig ibolyás fehérré válik, amit mély, morgó hangjuk kíséretében mutogatnak egymásnak. A nőstények a tó azonos, sekélyebb részében petéznek le, egy-egy petecsomó akár 650-4500 petéből is állhat, amit egymáshoz tapasztanak. Az így kialakított petecsomók az embrionális fejlődés során számos előnnyel járnak, kevésbé érzékelik a hőmérsékletingadozást, a nagyobb méret pedig védettséget nyújt a kisebb ragadozókkal szemben.

Jelenleg a barna varangyokon van a sor, tömegesen vonulnak és a nőstények már sokszor az erdőből cipelik magukkal a méretükben kisebb hímeket, egyik-másik nősténynek több „potyautas” is jut, akik a hátsó lábaikkal próbálnak megszabadulni vetélytársaiktól, vagy akár a mentést végző személy kezétől. A nőstények a valódi békáktól eltérően hosszú, kettős zsinór formájában rakják le a petéiket, fűszálak, ágak és egymás petezsinórjai közé tekeredve. A petézést követően a nőstények elhagyják a vizet, a hímek pedig még reménykedve maradnak.

A kétéltű populációk száma világszerte soha nem látott mértékben csökkent és felelősséggel tartozunk a lakóhelyünk közelében élő fajok védelméért is. A tavasszal a téli álmukból felébredő békák tömegesen indulnak meg a tavak, csatornák irányába, mivel peterakásukhoz és az egyedfejlődésük első szakaszához a víz nélkülözhetetlen. Mentésre ott van szükség, ahol vonulási útjukat forgalmas út keresztezi, annak hiányában több ezer béka esne áldozatául a gépjármű forgalomnak. A kétéltűeknek így is nagy kihívásokkal kell szembe nézniük, rendkívül érzékenyek az UV sugárzásra, különböző vegyi anyagokra, az újonnan terjedő fertőző betegségekre. A hazai fajokra leselkedő legnagyobb veszélyt az élőhelyeik leromlása jelenti, a párzási időszak alatt bekövetkező rövidtávú éghajlat ingadozások, éghajlati szélsőségek szintén hatással vannak az adott faj fennmaradására. A békákra, mint minden élőlényre szükségünk van az ökológiai rendszerekben betöltött szerepük miatt, a békamentő akciók során minden felnőtt egyed megmentésével lehetővé tesszük annak adott évi szaporodását, hosszú távú fennmaradását. A több mint 10 éve zajló aranyoslapi békamentésnek köszönhetően a terület hangos a békák kórusától.

Gerencsér Beáta
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság

Ugrás a tetejére