Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet

A Dunántúli-középhegység egy jellegzetes, bükkös erdőkkel borított tájegysége 1991-ben került védelem alá. A természetvédelmi oltalmat a terület viszonylagos érintetlensége, kiterjedésének 84%-át borító erdeinek szinte teljes mértékű eredetisége is indokolta.

A tájvédelmi körzet nemcsak nagy kiterjedésű, biológiailag rendkívül sokszínű erdeinek, patakvölgyeinek háborítatlansága miatt fontos számunkra, hanem a terület geológiai értékekben való gazdagsága is figyelemre méltó. Mintegy 30 barlangja közül legjelentősebbek a dolomitos és dachsteini mészköves területbe mélyedő Odvaskő, mely a Gerence-völgy mellékágában található, a Kőris-hegy csúcsa alatti Ördöglik, valamint a Pénzesgyőr felett magasodó Nagy Somhegy csúcsa alatti Kis- és Nagy-Pénzlik. Figyelemre méltó a Szárazgerence völgyétől délre a Mélyvölgy határolta töbörmező, amely közel 100 karsztos mélyedésével e tekintetben a legnagyobb a Bakonyban. Kiemelkedő geológiai érték a Szömörke-völgyben eredő Judit-forrás mésztufából álló gátsora, amely méreteiben a bükki Szalajka-völgyi édesvízi mészkőlépcsőkhöz hasonlít. A Kőris-hegy alatti Márványkő-árok "márvány" bányáját az 1700-as évek végétől kezdték fejteni a pápai Esterházy uradalom számára, jellegzetes rózsaszínű kemény kövéből faragták a pápai kastély előtti barokk oroszlánokat és még számos, az uradalom által építtetett korabeli templom és kastély igényes faragványait.

A védett terület erdeinek zömét (70%) a középhegységi gyertyános-bükkösök alkotják, amelyben a fő fafajok magaskőrissel (Fraxinus excelsior), hegyi- (Acer pseudoplatanus) és korai juharral (Acer platanoides), nagy- (Tilia platyphyllos) és kislevelű hárssal, (Tilia cordata) madárcseresznyével (Cerasus avium) elegyesek. A legmagasabb részek bükkösei kb. 500 m tengerszint felett montán (magashegységi) jellegűek, hegyi szillel (Ulmus glabra), hegyi juharral (Acer pseudoplatanus) és magaskőrissel (Fraxinus excelsior) tarkítva. Legszebb állományaik a Kőris-hegyen, a Kék-hegyen és a Parajoson találhatók. Ennek az erdőtípusnak a sajátos és ritka fészkelő madara a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopus leucotos). Ugyancsak ebben a háborítatlan, hatalmas kiterjedésű bükkös tömbben fészkel az igen ritka feketególya (Ciconia nigra) is, az egyre gyakoribb holló (Corvus corax). A bükkösök télen is zöld cserjéje az atlantikus babérboroszlán (Daphne laureola). Erről nevezték el az igazgatóság által 1984-ben elkészített Boroszlán tanösvényt, amely a Gerence-völgyéből indul és az Odvaskő érintésével kígyózik fel a Kőris-hegy alá, a Rézbükki útig, hogy onnan visszakanyarodva 8 megállóhelyen, magyarázó táblák segítségével bemutassa a Magas-Bakony jellegzetes növény- és állatvilágát, geológiai sajátságait.

A páratelt bakonyi klímában, a sziklás, mély völgyekben (Bécsi-árok, Fehérkő-árok, Szarvad-árok) szurdokerdők holdviolával (Lunaria rediviva), gímpáfránnyal (Phyllitis scolopendrium), havasi turbolyával (Anthriscus nitida), a sziklás omladékos oldalakban magaskőrises-hársas sziklaerdők, a patakvölgyekben pedig hegyvidéki égerligetek (Gerence, Somberek-Séd) díszlenek. Számos ritka növény található a Fekete-Séd völgyében a Tisztavíz-forrás környékén, mint például az acsalapú (Petasites), szádorgó (Orobanche). A Nagy-Somhegy déli, fátlan, sziklás tisztásain pikkelypáfrány (Ceterach), sápadt kosbor (Orchis pallens) és bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) is él. A Vörös János-Séd patakjában (a Bakonyban csak itt) még van kövi rák (Astacus torrentium), a hűvös bükkösökben havasi cincérrel (Rosalia alpina) és alpesi gőtével (Triturus alpestris) is lehet találkozni.

A dolomitgerincek extrém kitettségű, északi oldalain él a bakonyi hegyek legkülönlegesebb erdőtársulása, az elegyes karszterdő, bükk (Fagus silvatica) és virágos kőris (Fraxinus ornus), valamint lisztesberkenye (Sorbus aria) és barkócaberkenye (Sorbus torminalis) fákkal, gyepszintjükben számos ritka növénnyel. Az Odvaskőhát cserszömörcés-molyhostölgyesében (ez igen ritka ilyen magasságban) él egy alig egyszobányi folton a hazánkban csak itt előforduló rozsnokképű árvalányhaj (Stipa bromoides).

A Bakony közepén, "belében", Bakonybélen 1018-ban bencés apátságot alapítottak. A község közelében, Szentkút mellett remetéskedett a magyarok térítő apostola, Szent Gellért. Az erdészet udvarán, a volt apátsági magtár épületében alakította ki az Állami Erdészeti Szolgálat az igazgatósággal közösen a Bakonyi Erdők Házát, amely erdészeti múzeum és természetvédelmi bemutatóhely, továbbá emléket állít a hajdan híres bakonybéli faszerszámkészítő háziiparnak is.

A térség természeti értékei és szép, vonzó elhelyezkedése miatt egyre látogatottabbá, keresettebbé vált. A megnövekedett turistaforgalom indokolttá tette Bakonybél faluban bemutatóhely kialakítását és a Kőris-hegyen a Boroszlán tanösvény kiépítését.


Galéria