– avagy hang alapú- és hőkamerás harisállomány-felmérés a Nagyberekben
A haris (Crex crex) egyike legtitokzatosabb madarainknak, megpillantása még a gyakorlott madarászok számára is ritkán adatik meg. Ennek oka egyrészt ritkaságában (hazai állománya 500–2000 költőpárra tehető), másrészt életmódjában keresendő. Főként üde lápréteken, magaskórósokban és mocsárréteken fészkel, életének jelentős részét a sűrű és magas réti növényzet között bujkálva tölti, ritkán repül fel, így nehezen megfigyelhető faj.
A Nagyberek területén évtizedek óta ismert, hogy a harisok (Crex crex) bizonyos területrészeken rendszeresen költenek. Azonban pontos felmérésükre és a fészkek folyamatos nyomkövetésére ezidáig nem volt lehetőség. Az idei év azonban másképpen alakult. Igazgatóságunk természetvédelmi őrei és lelkes civil támogatónk, a 3Dpano munkatársa, Balázs, az idén gondoltak egyet és úgy döntöttek, hogy éjszakai életmódba kezdenek a nagybereki harisok fészkeinek megmentéséért.
Munkatársaink május végétől elkezdték a Berekben a faj „szokásos” hang alapú felmérését. Hangszóró segítségével idegen haris hangot lejátszva a territóriumát védő hím ekkor még szinte azonnal „válaszol” a betolakodónak. A május végi, június eleji éjszakákon még gyakorta hallatják, jellegzetes „krex-krex” hangjukat, mellyel egyrészt az elfoglalt területüket jelzik, másrészt a tojókat hívják. Innen ered népies nevük is, a „berekmeccő”, azaz a berket metsző, mely jellegzetes élőhelyét, a berket és metsző hangját együttesen tükrözi. Hívják „kétkés” madárnak is, szintén a hangjára utalva, amely olyan, mint amikor a kést fenik.
A hang alapú felméréseket az idei évben hőkamerás drónfelvételekkel egészítettük ki. A Nagyberek belső területein végül 27 territóriumot azonosítottunk. A territóriumok körül a gazdálkodókkal közösen védőzónákat jelöltünk ki, melyekben a fészkelési időszak végéig (a fiókák megerősödéséig) a mezőgazdasági hasznosítás (kaszálás, legeltetés) és egyéb zavarás tilos volt.
A vizsgálataink elsődleges célja, hogy „leellenőrizzük” a hangalapú módszer pontosságát és nyomon követhessük a madarak mozgását a teljes költési időszakban.
A főbb kérdéseink a következők voltak:
– Hőkamerás drónnal, messziről a madarak zavarása nélkül megtalálhatóak-e a fészkek?
– A madarak ragaszkodnak-e az előző években használt élőhelyeikhez?
– Mely területeket preferálják a költésük során?
– Mennyire pontos a hang alapon történő lehatárolás?
– Mekkora területen mozognak a madarak a költési időszakban?
– Mikor hagyják el a fészket és attól mennyire mennek el messzire?
Bár az idei első „próbaév” még számos kihívást tartogatott és biztos állításokat sem tehetünk a madaraink szokásairól, azonban néhány fontos körülmény már körvonalazódni látszik a nagybereki harisok területhasználatával, valamint a hőkamerás módszer hatékonyságával kapcsolatban:
– A madarak az előző évek fészkelőhelyeire vagy annak közelébe tértek vissza.
– A hang alapú lehatárolás pontossága néhány méteren belüli volt (kivéve egy tábla, ahol több kakas és tojó is volt egyszerre, itt végül a teljes tábla korlátozás alá került).
– A hőkamerás drónnal nagy távolságból, a madarak zavarása nélkül beazonosíthatók voltak a madarak.
– A hőkamerás módszernek is vannak korlátai: a 23-26 fokos éjszakákon nem működik, mivel nincs hőkülönbség a madarak és a környezetük között. A felmérésekre a kora hajnali órák a legkedvezőbbek.
– Július elejére a hímek hangadása megszűnt, innentől már csak a drónos felmérések segítettek minket.
– Vannak láthatóan preferált élőhelyek (további vizsgálatokat igényel, hogy miért pont ezeket választják a madarak).
– Az esetek többségében a csatornapartokon vagy ahhoz közeli táblaszéleken költöttek.
– Július végén keltek ki a csibék, melyeket a szülők szintén a táblák szélén vezettek.
Miért fontos számunkra mindez?
A haris modern korunk egyik nagy áldozata. A nedves rétek, magas kórós társulások eltűnésével és átalakulásával élőhelyeik megszűntek. Késői, földön fészkelő fajként gyakorta elkaszálják fészkeiket, fiókáikat, a mezőgazdaságban használt rovarirtó szerek pedig a táplálékul szolgáló rovarok számát csökkentik le jelentősen.
Mindezek következtében európai állományuk a többi földön fészkelő madárhoz hasonlóan drasztikusan lecsökkent. Ahhoz, hogy a jelenlegi állományt megóvjuk, élőhelyi igényeinek és élőhelyhasználatának minél pontosabb ismeretére van szükségünk.
A haris Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Ezúton is köszönjük a 3Dpano munkatársainak a felmérések elvégzését, valamint a gazdálkodók segítő együttműködését a fészkek védelme érdekében!
A közösen végzett munka sikeréről egy kisfilm is készült, melyet szeretettel osztunk meg minden érdeklődővel:
