Elkészült a 2021. évi 18. Országos, és a 4. Pannon-régiós Sasleltár

  • Repülő sas, elkészült a 2021. évi sasleltár
  • Országos Sasszinkron eredmények 2004-2021
  • Sasok sűrűségének alakulása a felmért területeken 2007-2021
  • Parlagi sasok megfigyelési adatai a Pannon-régióban
  • Rétisasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban
  • Szirti sasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban
  • Fekete sasok megfigyelési adatai a a Pannon-régióban

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

Az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében – 2018 után immáron negyedik alkalommal – a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így most ismét a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” készülhetett el.

A 690 magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madártani szakember az egy időben végzett megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérte, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról.

Magyarországi sasleltár

A hazai megfigyelések 3 456 db 2,5x2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemek") érintettek, melyek összesen mintegy 21 600 km2-t, azaz az ország területének 24%-át fedték le, ami a sasszinkronok történetének messze legmagasabb értékét jelenti. A felmérések természetesen a legjobb sas élőhelyekre koncentráltak, így a sasfajok szempontjából az országos állomány jelentős részét számba vették a kutatók. A 2021. évi sasszinkron során, Magyarországon összesen 1 026-1 076 rétisast és 550-578 parlagi sast sikerült megfigyelni.

A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is ritkák. A fenti adatok alapján a felmérés során bejárt sastelelőhelyeken, tehát a „legsasosabb” élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlagosan 4,98 rétisas és 2,67 parlagi sas került lencsevégre.


Hogy el tudjuk képzelni ezt a nagyságrendet – a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 2 926 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében ehhez már közel 5 454 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni (Forrás: MME Monitoring Központ)

A négy sasfajra elkészült régiós összesítés mellett a magyarországi felmérés a korábbi évekhez hasonlóan az összes ragadozómadár-fajra kiterjedt. A réti- és a parlagi sasok mellett 5 szirti sast és 8 fekete sast, valamint további 13 (összesen tehát 17) faj mintegy 19 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek:

barna kánya (3),vörös kánya (37),kékes rétihéja (522 hím, 1365 tojó ésfiatal),barna rétihéja (17 hím, 212 tojó és fiatal),karvaly (1318), héja (51),egerészölyv (11322),gatyás ölyv (495),pusztai ölyv (15),vörös vércse (2933),kerecsensólyom (75-79),vándorsólyom (85-91),kis sólyom (49).

A nappali ragadozómadarak mellett túzokot (327 kakas, 470 tojó, 277 nem meghatározható ivarú egyedet) is jelentős egyedszámban észleltek a felmérők.

Kárpát-medencei sasleltár

A hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 1 347 rétisast és 763 parlagi sast, 24 szirti sast és 10 fekete sast figyeltek meg. A sasfajok mellett további 13 (összesen 17) ragadozómadár-faj több mint 20 ezer példányát is megfigyelték a szakemberek:

barna kánya (5),vörös kánya (71),kékes rétihéja (522 hím, 1365 tojó és fiatal ),barna rétihéja (20 hím, 325 tojó és fiatal),karvaly (413),héja (79),egerészölyv (13 081),gatyás ölyv (600),pusztai ölyv (16),vörös vércse (3588),kerecsensólyom (118),vándorsólyom (99),kis sólyom (64).

Illetve egyes régiókban a túzokokat is számba vették (2224).

Forrás: MME

A grafikonok és a sasok megfigyelési adatai ezen az oldalon a Galériában találhatók, az eredeti cikk elérhető IDE kattintva.

Címfotó: repülő rétisas - Varga Júlia, BfNPI

Ugrás a tetejére