Erdődoktorok – madarak és fák

  • Hegyi fakusz (Certhia familiaris)
  • Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
  • Széncinege (Parus major)
  • Örvös légykapó (Ficedula albicollis)
  • Nyaktekercs (Jynx torquilla)

A téli csend után a tavaszi erdő megtelik madárdallal. De hol is élnek ezek a dalnokok? Az énekesmadarak jelentős része szorosan kapcsolódik az idős, odvas fákhoz, odúlakók. Az odúk kialakításában fontos szerepe van a harkályféléknek, melyek speciális táplálkozási szokásuk – miszerint erős, vésőszerű csőrükkel a fákban élő rovarlárvák után kutatva kopogtatják a fák törzsét, ágait – és szaporodásukhoz odút vájnak a fákba. Ezeket az odúkat később birtokba veszik más odúlakó madarak, mint a cinegék, a légykapók, vagy éppen nyaktekercsek, csuszkák. Az odú kialakításához azonban szükségeltetik megfelelő méretű fa is. Ha fiatal erdőkben járunk, nem találunk odúban fészkelő madarakat, ide csupán táplálkozni járnak. A már idősebb, combnyi vastagágú fatörzsek, ágak méretüknél fogva alkalmasak az odúk kialakítására, a nagyobb, tenyérnyi kéregleválások alatt fakuszok költenek. Az örvös légykapó hímjei poligámok lehetnek, több párjuk is akadhat, ezért hangos dalukkal és határozott fellépésükkel rendre őrzik a területükön lévő odvakat. A fiókaneveléskor rengeteg rovart visznek táplálékul a szülőmadarak a fiókáknak. A parkokban, és kertekben is gyakran költő széncinegék könnyen megfigyelhetők, de kutatási adatok is szólnak arról, hogy egy széncinege pár csőrüket rovarokkal, hernyókkal megtöltve egy nap alatt akár 360 alkalommal is vihet táplálékot a fészkükbe. Tekintettel arra, hogy a fiókanevelés 2-3 hétig tart, ez idő alatt több 10000 hernyót, és rovart etetnek meg utódjaikkal. Ezzel a tevékenységükkel vissza tudják szorítani az erdei fák lombját és faanyagát károsító rovarhadat, ezáltal az erdő fái egészségesebbek, ellenállóbbak tudnak maradni. A fakitermelések végrehajtásakor az erdő hasznát szolgáló madarak szaporodási idejét figyelembe vevő időbeli tervezésével, biotópfák, hagyásfacsoportok, mikroélőhelyek érintetlenül hagyásával sokat tehetünk az erdők egészségi állapotának megőrzéséért. Az egészségesebb erdők jobb minőségű, ezáltal pénzben is drágább faanyagot tudnak produkálni, de az ilyen módon kezelt erdők önmegújító potenciálja is magasabb. A természetszerű erdők ökológiai szolgáltatásai is jóval komplexebbek, és ilyenkor tavasszal zajosabbak is, hála a rovarfogyasztó madaraknak. Menjünk hát kulturáltan a tavaszi erdei koncertfesztiválokra!

Szöveg és képek: Schneidler Viktor BfNPI

Ugrás a tetejére