Legtöbbünknek az érintetlen természet és az ősi állapotban lévő területek hallatán legtöbbször méretes fákból álló, áthatolhatatlan sűrűségű erdők jelennek meg a képzeletében. Ennek megfelelően az őserdő szavunk meghonosodott a köznyelvben és bárki füle számára ismerősen csenghet, míg az ősgyep kifejezésre ez kevéssé mondható el, utóbbi megmaradt a gyepgazdálkodási és természetvédelmi szakemberek, ökológusok által használt szakszóként.
Pedig az igazság az, hogy a gyepek kiemelkedő jelentőségű szerepet töltenek be a természeti értékek megőrzésében, az avatatlan szem által csak fátlan pusztaságként érzékelt élőhelyek természeti állapota, természetvédelmi értéke éppolyan sokféle lehet, mint az ezekben élő élővilág változatossága. Érdemes tehát általánosságban megismerkednünk a gyepek világával, az alábbi néhány sorban e részleteiben kevéssé ismert élőhelyekről olvashatunk néhány érdekes adatot.
A gyepek olyan, természetes módon kialakult vegetációtípusok, amelyek fő társulásalkotó fajai az egyes pázsitfüvek vagy egyéb, fűfélékkel rokon növények, mint például a sásfélék vagy a szittyófélék. Ezek dominanciáján túl további ismérvük, hogy a lágyszárú fajok borítása jelentős, a fásszárú fajok pedig teljesen hiányoznak, vagy nagyon alacsony borítással vannak jelen a növényzetben. A Föld felszínének mintegy 30-40%-át borítják gyepek, a bolygó legnagyobb biomját alkotva ezzel. Ebből 18% a palearktikus gyepek aránya, melyek Eurázsia és Afrika északi részein fordulnak elő, míg európai viszonylatban közel 180 millió hektáron találunk ilyen élőhelyeket.
Magyarországon a gyepek területe (a hasznosított gyepeket is beleszámítva) 900 ezer – 1 millió hektárra tehető. A kutatások szerint a természetes gyepjeink közel 1300 növényfajnak adnak otthont, ebből 300-400 fűszernövény, 500-600 gyógynövény és 600-700 mézelő növény.
A védett gyepek a hazai gyeptársulások megközelítőleg 10-15%-át teszik ki, ezek nagy természetvédelmi jelentőséggel bírnak, számos védett állat- és növényfajnak adnak otthont. A világ legfajgazdagabb növénytársulásai között is szép számban találunk gyepeket: a száraz homoki gyepek, hegyi rétek, félszáraz mészkedvelő gyepek a legfajgazdagabb hazai gyeptípusok közé tartoznak, ezek esetében kis területen nagyon sok faj képes együtt élni. Figyelemreméltó adat, hogy egyes tanulmányok eredményei szerint a kisebb területen (<100 m2) vizsgálódva a gyepek diverzitása akár meg is haladhatja a trópusi esőerdőkét. A gyepekben olyan elképesztően kimagasló lehet a növények és az ezekben megtalálható életközösségek fajgazdagsága, hogy a tudomány által ismert 34 diverzitási forrópont közül 6, gyepekben található (elsősorban a mediterrán régióban).
A gyepek gazdasági szerepe mellett jelentősek az általuk nyújtott egyéb, ún. ökoszisztéma szolgáltatások is, például hozzájárulnak a talaj termékenységének megőrzéséhez és a talajerózió szabályozásához, valamint a vízháztartást is befolyásolják. A fentiek ismeretében látható, hogy a gyepek megőrzése nem csak természetvédelmi szempontból, de mezőgazdasági szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. Jó hír azonban, hogy a gyepek élővilágának megőrzése érdekében nem szükséges lemondanunk a gyepek hasznosításáról, éppen ellenkezőleg: a jól kidolgozott, a gyepek természetes állateltartó képességére alapozott gyepgazdálkodás segítségével a mezőgazdasági termékek előállítása mellett a természeti környezet állapota is fejleszthető, fajgazdagsága növelhető. Mindennapos működésük során a nemzeti park igazgatóságok ilyen szemlélettel kezelik gyepterületeiket, illetve működnek együtt a működési területükön jelen lévő gazdálkodókkal.
Dr. Szabó Gábor
BfNPI Nyugat-Veszprém, Kelet-Zala Tájegység
osztályvezető
