Inváziós kaktusz-állományokat számoltak fel

  • kaktusz2.jpg
  • kaktusz3.jpg
  • kaktusz1.jpg
  • kaktusz.jpg

Igazgatóságunk területén több helyen kellett mentesíteni a területet az idegenhonos, agresszívan terjedő növénytől.

A kaktuszfélékről elmondható, hogy az Afrikából származó vesszőkaktusz (Rhipsalis baccifera) kivételével kizárólag Amerika sivatagos és száraz hegyvidéki területein tekinthetőek őshonosnak, őshazájuktól távol azonban komoly problémákat okozhatnak.

Hazánkban sokan szobanövényként tartják, azt azonban kevesen gondolnák, hogy a kaktuszok Kanadától egészen Patagóniáig (Chile, Argentína) hatalmas területen megtalálhatóak, így nagyon változatos éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodtak, ezért szinte a világ bármely pontján képesek lehetnek megtelepedni. A széles körben ismert trópusi éghajlati övezetben élő sivatagi fajokon kívül számos télálló kaktusz is létezik és ezek a fajok azok, amelyek a leginkább veszélyesek lehetnek a mérsékelt égövi őshonos élővilágra nézve.

A télálló kaktuszok közül a legismertebbek a fügekaktuszok (Opuntia sp.), termésüket az indiánok már évezredek óta fogyasztják. Európába a XVI. században kerültek a szerzetesek közvetítésével, akik kolostorkertjeikben termesztették.

A fügekaktuszok – emberi segítséggel – az utóbbi időben veszélyes terjeszkedésbe kezdtek. Ezt a legjobban az Opuntia stricta példája szemlélteti, melyet Ausztráliában a valaha látott legagresszívabban terjedő inváziós növényként tartanak számon, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) felvette legveszélyesebb inváziós fajokat összegző 100-as „feketelistájára”.

A fügekaktuszok Európában főleg a mediterrán térségben jelentettek veszélyt, napjainkban azonban egyre több forrás számol be hazai előfordulásokról.

A kaktuszok magas inváziós potenciálja a bőséges magtermésen kívül abból következik, hogy vegetatív úton is jól szaporodnak, akár a legkisebb letört darabokból is képes kifejlődni egy új példány.

Igazgatóságunk működési területén először 2014 februárjában észleltek kaktusz előfordulást, a Szent György-hegyen, az egykori kőfejtő oldalában, a colorádói fügekaktusz (Opuntia phaecantha) és kötélkaktusz (Cylindropuntia sp.) alkotta állomány vélhetően már akkor több éve jelen volt a területen. 2018 szeptemberében egy újabb előfordulást rögzítettek a balatongyöröki felhagyott dolomitbányában, amely egyértelműen egy szándékos kijuttatás útján létrejött „kaktuszültetvény” volt.

Az idei évben megtörtént az érintett területek mentesítése önkéntesek segítségével. Az idei év májusában először a balatongyöröki, októberben pedig a Szent György-hegyen található állományt számoltuk fel, utóbbi helyen 8 ládát sikerült megtölteni az eltávolított példányokkal.

Az azóta eltelt időszakban egy újabb állomány létezéséről szereztünk tudomást, amelyet a közeljövőben kezelni szeretnénk.

Köszönjük az önkéntesek (Bódis Judit, Bakonyi Bálint, Gál Kurszán, Kiss János, Merse Dóra és Pacsai Bálint) munkáját, akik jelezték a kaktuszok előfordulását és segítettek az eltávolításukban is.

Fülöp Bence
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság

2019. 11. 15.

Scroll to top