2026. február 5-7. között került megrendezésre a XV. „Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében” konferencia a Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézete és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete szervezésében, melyen kollégáink is részt vettek, valamint bemutatták kutatási eredményeiket, többek között Zala vármegyében végzett aktuális lápfelmérések kezdeti eredményeit.
Aktuális lápfelmérések Zala vármegyében – kezdeti eredmények –
Biró Éva – Magyari Máté
Bevezetés
A vizes élőhelyek, ezen belül is a lápok kiemelkedően értékes, de sérülékeny, veszélyeztetett élőhelyek, amelyek sok tekintetben a régi idők hírmondói. Az ezredfordulóig tapasztalt pusztulás és pusztítás mértéke hazánkban meghaladta a 97 százalékot. S bár e területek a természet védelméről szóló, 1996. évi LIII. törvény értelmében Magyarországon már a törvény hatályba lépésével egyidejűleg védelemben részesülnek, a gyakorlatban ez a védelem csak egyedi jogszabállyal vagy egyedi hatósági lehatárolás útján érvényesíthető.
Magyarországon – és megközelítőleg a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is – a lápok csaknem egyharmada eleve védett területen fordul elő, de igen jelentős az egyedi hatósági határozattal lehatárolt, de még inkább a lehatárolásra váró területek száma, mely legjelentősebb mértékben Zala vármegyét érinti.
Zalát meridionális völgyekkel szabdalt, változatos domborzata, forrásfakadási helyei és talajtani adottságai alkalmassá tették forrás- és síklápok, mocsárrétek, láprétek, magassásosok, lápi magaskórósok, valamint bokorfüzesek, láp- és ligeterdők alkotta vizes élőhelykomplexek kialakulására, ugyanakkor az elmúlt 25 év biotikus és abiotikus hatásai rendkívüli mértékben átalakították ezen élőhelyek képét. Részben a láplehatárolási eljárások folytatását elősegítve, részben élőhelyek felülvizsgálatát célozva kezdődtek az Igazgatóságunk intenzív felmérései, hogy a kiemelt védelmet érdemlő lápi élőhelyek hosszútávú fennmaradást segíteni tudjuk.
Anyag és módszer
2022 és 2025 között célzott lápellenőrzéseket végeztünk Zala vármegye területén, elsősorban a Felső-Kemeneshát, Göcsej, Alsó-Zala-völgy és a Principális-völgy területén. Jelen összesítésbe 26 olyan helyszínt vontunk be, ahol min. 2 terepi bejárás adatai álltak rendelkezésre.
Eredmények
Csak a területek felénél tudtuk igazolni a lápi életközösség jelenlétét, de a vizsgált helyszínek közül nyolc élőhely kimagasló értéket képviselt, melyből egy lápterület teljesen új előkerülést jelentett.
Sárvíz-patak mente (HUBF20052): Az egykor kiterjedt láp- és mocsárrét komplexet alkotó élőhely kiterjedése az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben lecsökkent a klimatikus adottságok, valamint a meliorációs árkok negatív hatásainak összeadódása révén, melyhez a kezelési gyakorlat is hozzájárult. A területek szárazodása következtében a lápi élőhelyek mocsárréti, kaszálóréti jelleget mutatnak, de egyes területek még őrzik a lápi jelleget és fajokat (pl. Vasboldogasszony: Csóri). A térség jelentős lápi élőhelye Egerváron a Kövecses-alja, ahol kiterjedt, meszes talajú csátés- és kékperjés láprétek alkotnak mocsárrétekkel mozaikot. Sajnos mind a szárazodás, mind a környező területek kezeletlensége veszélyezteti a láprét fennmaradását.
Alsó-Zala-völgy (HUBF20037): Néhány kisebb lápfolttól eltekintve, szinte egyedüli és egyedülálló terület a Zala völgyében a Batyki-láprét, mely az elmúlt években kapta meg ex lege védett jogi státuszát. 36 védett és 2 fokozottan védett növényfaj, valamint számos védett, fokozottan védett állatfaj élőhelye. A terület lápjelző növényfajai: nagy szittyó (Juncus subnodulosus), lápi sás (Carex davalliana), kormos csáté (Schoenus nigricans), lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), mocsári tőzegboglár (Parnassia palustris), sárgaliliom (Hemerocallis lilio-asphodelus), továbbá a 2025. évi felmérés alapján megtalálható a mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) jelentős állománya és a rostostövű sás (Carex appropinquata) recens előfordulása is igazolható.
A Batyki-lápréten zajló, majd 15 évvel ezelőtti élőhely-rekonstrukció hatása már csak kismértékben érzékelhető, a tovább csökkenő talajvízszint és a rapszodikussá váló csapadékviszonyok mellett. A déli területen döntő többségben kiszáradó kékperjés rétek (D2), meszes láprét-mocsárrét (D1xD34) komplexek, valamint láp- és mocsárerdők (J2) élőhelytípus fordul elő, ahol a vízmegtartás újragondolása és a gazdálkodás optimalizálására van szükség - szűkös erőforrásaink mellett. Az északi területen kékperjés rétek (D2), valamint fűzlápok (J1axOA) maradtak fenn, a terület megfelelő vízellátása és kezelése (helyreállítása) esetén az élőhelyek regenerációja, növekedése várható.
A Göcsej területén húzódó Válicka-völgy kiterjedt vizes élőhely, mely a lehatárolt lápokon kívül nem áll természetvédelmi oltalom alatt. A terület egykori lápvilágának pusztulása már több mint 20 évvel ezelőtt megkezdődött, az akkor még fellelhető utolsó, unikális lápi élőhelyek jóformán eltűntek: a forráslápok/rétlápok és kékperjés láprétek, magassásosok (B5) és mocsárrétek (D34) irányába tolódtak el, valamint az özönfajok uralta élőhelyek dominanciája megnőtt (OD). Pusztuló égerlápok (J2) húzódnak ott, ahol utolsó zsombékokkal a rostostövű sások (Carex appropinquata) jelzik az egykori élőhelyi állapotokat.
A Göcsejben több, kisebb (alig 1-2 ha kiterjedésű) lápterület megőrzésének kulcsa lehet az egyedi lehatárolás és ezzel a gazdálkodói oldallal való szoros együttműködés. Kiemelendő ezek közül a Kustánszegi-tó környéke, ahol a rostostövű sások (Carex appropinquata) és egyéb védett fajok láp- és mocsárerdők (J2) élőhelytípust jeleznek, Zala vármegyében Barlahida területén fordul elő az egyedüli zergeboglár (Trollius europeus) élőhely, valamint Pusztaszentlászló: Kiskuti rét érdemel még említést, ahol a hatósági eljárás már lezajlott és a gazdálkodóval való együttműködés megkezdődött a láprét (D1, D2) és a védett fajok megőrzése érdekében.
Szévíz-Principális-csatorna (HUBF20045): „A térség síkvidéki tőzeges terület, emiatt több helyen is bányásztak tőzeget, ami tőzegbánya tavak kialakulásához vezetett. A terület jórészt szántóföldi művelésbe is tartozik, melyhez a Szévíz, mint lecsapoló árok tartozik.” Ezek a táji és gazdálkodási jellemzők eleve meghatározták a természeti értékek alakulását, ennek ellenére közel 1000 ha lehatárolt láp mellett, legalább ugyanennyi lehatárolásra váró potenciális láp fordulhat/fordulhatott elő, legalábbis a természetvédelem szakemberei megőrzésüket elősegíteni igyekeztek a védett státuszra emeléssel. A terület déli részén jelentős élőhelyi adottságú és fajkészletű állományok kerültek elő Magyarszentmiklós és Fűzvölgy térségében, bár a lecsapolások itt is megkezdődtek az 1980-as évektől, még nem teljes „sikerrel”.
A jó vízellátottságú láp- és mocsárerdők (J2) területén több száz mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) és fehér zászpa (Veratrum album) került elő, ami a térségben kimagasló. A kékperjés rétek (D2) és meszes láprét-mocsárrét (D1xD34) komplexek pedig lápi sás (Carex davalliana), keskenylevelű és széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium, E. latifolium) jelentős állományainak adnak otthont, valamint további védett fajok, mint a pompás kosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans), a kormos csáté (Schoenus nigricans) vagy az egypelyvás csetkáka (Eleocharis uniglumis) új előfordulásai is előkerültek. Fűzvölgy 1. láp esetében a hatósági eljárás lezárult, Fűzvölgy 2. láp lehatárolása 2026-ban tervezett, ahol a gazdálkodóval egyeztetni szeretnénk a hosszútávú kezelési irányokat.
Hahót térségében szintén kiemelt értékű lápterület található – talán a térségben egyetlen –, ahol a kedvező időjárási feltételeknek hála 2023-ban a lápi sás (Carex davalliana) és a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) tízezres állományára bukkantunk (az élőhely megközelítőleg 15 ha területű, de északi irányba további ellenőrzésekre, felmérésekre van szükség), ugyanakkor mivel az élőhely fektetett bányatelken fordul elő, a védelme és hosszú távú megőrzése kérdéses.
Természetföldrajzilag a Principális-völgy kistájhoz tartoznak Miklósfa területén húzódó egyedi lehatárolásra váró lápterületek, részben védett területen kívül. Bár a Miklósfai Mórichelyi-halastavak (HUBF10001) Natura 2000 terület, a kijelölés alapját a Madárvédelmi Irányelv adta. A Nagykanizsa-Miklósfai láp hármaslevelű vidrafű (Menyanthes trifoliata), mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), rostostövű sás (Carex appropinquata) és széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium) állományának ad otthont, ugyanakkor az élőhely nagyon fragmentált, az élőhely állapotának javítására, célzott kezelési intézkedések tervezésére lenne szükség.
Nagykanizsa: Szaplányosi-erdő tömbje megközelítőleg 180 ha-os, ahol a változatos mikrodomborzat: völgyek, suvadások, patakmenti lapályok változatos területi adottságokat biztosítanak, többek között lápi élőhelyek kialakulásának: láp- és mocsárerdők (J2), fűzlápok (J1a) láncolata került lehatárolásra 11 ha kiterjedésben a tömb nyugati oldalán, de terület keleti fele további átvizsgálást igényel. Helyenként a zsombék-semlyék komplexek nem zsombékoló magassásrétekkel változó kiterjedésben mozaikolnak a vízállástól függően, melyek mocsári békaliliom (Hottonia palustris), mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), fehér zászpa (Veratrum album) és nyári tőzike (Leucojum aestivum) élőhelyei. Az erdőgazdálkodóval folytatott párbeszédnek köszönhetően a természetvédelmi érdekek teljesülhetnek, az együttműködés előremutató és a közös érdekek érvényesíthetőek.
Csörnyeberek (Zalakomár) (HUBF20050) területen kívül a Nyugat-Belső-Somogy kistájban, új lápként került elő Galambok közigazgatási területén egy lápi élőhely, amely zalai vonatkozásban is kimagaslóan jó vízellátottsággal és természeti adottságokkal rendelkezik, de ezidáig semmilyen védelmet nem élvezett. A 10 ha kiterjedésű, több nagy vízállást magába foglaló láperdő (J2, J1a) a mocsári békaliliom (Hottonia palustris) több tízezres állományának ad otthont, míg a széleken bugás sás (Carex paniculata), mocsári tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), fehér zászpa (Veratrum album) és szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) fordul elő nagy számban. A hatósági eljárás időzítése szerencsésen alakult, mert épp megelőzte a terület egy részének letermelését, így a gazdálkodókkal megállapodhattunk a terület védelméről és információt is kaptak arról, ahol a gazdálkodás zavartalanul folytatódhat.
Az országos trend és a negatív tendencia ellenére – amely mind az élőhelyek számában, mind kiterjedésében megmutatkozott – azt láthatjuk, hogy van mit védeni, de a lápi élőhelyek hosszú távú fennmaradásának záloga a vizek megtartására irányuló aktív lépések, élőhely-helyreállítások, valamint a védett területen kívül elhelyezkedő lápok esetében a védett státusz érvényesítése. Mindehhez hozzájárul és nélkülözhetetlen az aktív együttműködés a gazdálkodókkal, kezelőkkel.
Ezúton is köszönjük a terepi felmérésekben végzett közreműködést: Cozma Nastasia, Gerencsér Beáta, Dr. Lőkkös Andor, Major Ferenc, Schneidler Viktor kollégáinknak, továbbá Bódis Judit (MATE), Pacsai Bálint (MATE) botanikai és természetvédelmi szakértőknek, valamint a hatósági eljárásokban való részvételt Lelkes Andrásnak, Major Ferencnek és Schneidler Viktornak.
Felhasznált irodalom:
BioAqua Pro Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft. (2014): Szévíz-Principális-csatorna (HUBF20045) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. Debrecen
BioAqua Pro Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft. (2014): A Sárvíz-patak mente (HUBF20052) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület fenntartási terve. Debrecen
Dr. Pécsi. M., Balogh J., Dr. Ringer Á. (1986.): A Zalai-dombság domborzatának hatása a földhasználatra. Földrajzi Közlemények 1986.
Király G. (szerk.) (2007): Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. – Saját kiadás, Sopron
Zöld Zala Természetvédő Egyesület (2007): Ökoleltár Észak-Zalában. Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás. AVOP-3.5.2-2006-10-0077/1.07
Zöld Zala Természetvédő Egyesület (2007): Ökoleltár Göcsej – Közép-Zalában. Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás. AVOP-3.5.2-2006-09-2395/1.08
