Alkotás a vásznon

  • 1. ábra
  • 2. ábra - rajz
  • 3. ábra: domborzatkontúr
  • 4. ábra: vegetációkontúr
  • 5. ábra: épített elemek - kontúr
  • 6. ábra: összesítő kontúr
  • 7. ábra
  • 8. ábra

a szabadkézi rajz önfejlesztő gyakorlatának szerepe a táj megértésében

A koronavírus járvány alapjaiban változtatta meg életünket, szokásainkat és mindennapi tevékenységeinket. A természetjárás mégis azon kevés aktivitás közé tartozik, melyet jelentősebb korlátozások nélkül továbbra is végezhetünk. A szabadban tett kirándulások nem csupán egészségünk megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem érdekes élményekkel, tapasztalatokkal és új ismeretekkel egyaránt gazdagítanak bennünket. Egy-egy ilyen séta alkalmával a digitális technika segítségével pillanatok alatt számtalan képet készítünk, melyek később kedves emlékeztetőként maradnak meg a számunkra.

Érdemes azonban nem csupán távcsővel vagy fényképezőgéppel készülni az ilyen alkalmakra, hanem időnként vázlatfüzettel, tollakkal és pár színes filccel is felszerelkezni. Néhány gyors kattintás helyett egy szép táj láttán megéri kissé elidőzni és szemlélődni, amely során a táj részleteinek megfigyelésére és megértésére is lehetőségünk nyílik. Ilyenkor előkerülnek a rajzeszközök a hátizsákból és néhány gyorsabb skicc vagy időigényesebb alkotás során sokat tanulhatunk a tájról, hiszen a rajzolás nem csupán művészi, hanem értelmező tevékenység, amely egyben egy tanulási folyamat. Ennek az alkotói folyamatnak a pozitív hatásait a következő ábra szemlélteti:

A rajzolást, mint értelmezési és tapasztalatszerzési folyamatot Lispeszentadorján település határában készült tájkép elemzésének segítségével szeretnénk bemutatni. Az ábrázolás során számos olyan részlet kerül elő, melyek egy gyorsan elkattintott fényképpel nem ismerhetők meg, éppen ezért a részletek megértéséhez a tájat elemeire, rétegeire bontva is tekintsük meg.

1. A képet teljes egészében szemlélve egy a természeti táj elemei által uralt kép tárul elénk, amely egyidejűleg az ember formálta vonásokat is magán hordozza. Természetes elemeknek az égbolt, a domborzat és a vegetáció tekinthető, míg a különböző módon hasznosított területek – erdők, kaszálók, rétek és szántók – első ránézésre tisztán természeti, arányaiban mégis emberi alakításra utal, ahol épített és települési elemek egyaránt felbukkannak.

2. A táj alapvető határának a horizont - az égbolt és a földfelszín találkozásának vonala – tekinthető, vagyis az állandóan változó égbolt elengedhetetlen hozzátartozója és meghatározója a tájnak, amely annak egyúttal vertikális (függőleges) osztópontja. A dombvonulatok ezzel szemben térben tagolják a tájat, segítenek értelmezni a közeli és távoli pontokat, azok egymáshoz viszonyított helyzetét.

3. A domborzat további tagolását az eltérő formájú, színű és textúrájú foltokként értelmezhető növényborítottság és a tájhasználati módok változatossága segíti, amely egyúttal a mozaikos tájszerkezet kialakulását eredményezi. Első ránézésre is jól érzékelhető a „sötét-tömör” és a „világos-üres” foltok egymástól való elkülönülése, amely az erdők valamint a kaszálók, rétek és szántók mennyiségi eloszlásában és területi elhelyezkedésében mutatkozik meg.

4. A legkisebb kiterjedésű, mégis a táj nagyon hangsúlyos elemeinek számítanak az ember által emelt építmények. A baloldalon álló magasles és az erdőfoltok között meghúzódó templomtorony a kép súlypontjának tekinthetők, melyek a közelség-távolság arányait szemléltetik és egyben tekintetvonzó tájékozódási pontokként tűnnek ki a tájból.

5. A táj fent ismertetett rétegeinek áttekintését követően, érdemes még egy kontúrvonal-játékot is készíteni, amely kiválóan szemlélteti a tájelemek egymásra épülését, rétegződését és egymással való szoros összefüggését. Így lényegében alkotóelemeiből a szemünk előtt épül fel az egész táj. A megismert elemek alá-fölé és mellérendeltségi viszonyainak bemutatását a következő ábra szolgálja:

Természetesen nincs mindig lehetőségünk időigényes alkotások elkészítésére, már csak a szeszélyes gyorsasággal változó időjárás miatt sem. Ilyenkor egyszerűbb pár perc alatt elkészíthető skicceket felvázolni a füzetünkbe, melyek a legfontosabb részletek megragadására épülnek, és agyunk eltérő részeit mozgatják meg. A monochrom technikával készült skiccek éppoly szemléletesek és tanulságosak, mint az alaposan kidolgozott, színes alkotások.

Összefoglalásként elmondható, hogy minden egyes rajz elkészítése egy újabb technikával, szemlélet- és ábrázolásmóddal bővíti képességeink tárát. Egyúttal érdemes egy vázlatfüzetben alkotni vagy a különálló rajzokat összefűzni, így később az egymást követő rajzok átlapozásával lépésről lépésre követhetjük nyomon a vizuális fejlődési folyamatot, hiszen szépet látni és azt valamilyen formában megörökíteni mindnyájan szeretünk. Ehhez kínál szabadidőnkhöz mérten különböző lehetőségeket a szabadkézi rajzolás, amely a természetjárás alkalmával a fizikai mellett, mentális egészségünk megőrzését is szolgálja.

Írta és készítette:

Bubics Benedek
tájvédelem
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
Természetmegőrzési Osztály

Scroll to top