A közönséges ürge (Spermophilus citellus) közép- és kelet európai elterjedésű faj, azonban kipusztult Németország és Lengyelország területéről, kicsi és elszigetelt állományai élnek Csehországban, Szlovákiában és Ausztriában (Lengyelországban visszatelepítési kísérlet folyik). Hazánkban szórványos populációi élnek. A faj szerepel az IUCN veszélyeztetett fajok listáján, és a populáció trendje csökkenő. Ugyancsak szerepel az Európai Unió közösségi szempontból fontos fajainak listáján (Annex II. és IV.) Magyarországon fokozottan védett faj.
Az elmúlt napokban ismét, immár 16. alkalommal került sor ürgék áttelepítésére a tihanyi Belső-tó melletti populációból. Miért van erre szükség?
A védelem ellenére a faj továbbra is veszélyeztetett, a populáció trendje csökkenő. Mi lehet a probléma?
A legfontosabbak a következők:
- az alkalmas élőhelyek csökkenése (például a legeltetés visszaszorulása, területhasználat megváltozása miatt);
- a megmaradt ürge populációk és alkalmas élőhelyek közötti viszonylag nagy (több tíz kilométer) a távolság;
- megszűnt, illetve lehetetlenné vált a populációk és élőhelyek közötti kapcsolat.
Ha egy elszigetelődött populáció valami miatt kihal – például a legeltetés elmaradása, járványos betegség, hirtelen bekövetkező talajvízszint emelkedés, ragadozó nyomás, stb. - a természetes visszatelepülésnek nincs esélye. Így aztán sorra veszítjük el az ürge állományokat, és egyre kisebb az esély a faj megmentésére.
Az áttelepítésekkel a természetes visszatelepülést pótoljuk, így hozunk létre ürge állományokat olyan helyeken, ahol a múltban éltek, de valamilyen okból kipusztultak.
Az áttelepítés részletesen kidolgozott módszertan alapján történik, melyet az elmúlt nagyjából 30 évben neves szakemberek csoportja dolgozott ki. Ezt a módszertani útmutatót kötelezően betartandónak írja elő az áttelepítést engedélyező országos hatáskörű természetvédelmi hatóság. Az áttelepítéseinket ez alapján az útmutató alapján végezzük, amelynek kidolgozásában a BfNPI szakemberei is részt vettek.
Az állatok befogásának időszaka, módja, a kihelyezés helyszínének megválasztása és előkészítése részletesen kidolgozott folyamat. Csak példaként: a célterületen speciális kerítéssel védett terület, előre megfúrt lyukak és heteken át kiegészítő táplálék várja az ürgéket.
Az áttelepítések szükségességét és hasznosságát több, így létrehozott populáció mutatja. Elsőként éppen a tihanyi Belső-tó melletti ürgeállomány, melyet 2003-ban telepítettünk ide. Aztán érdemes a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum, a Tihany-Sajkod melletti, vagy éppen a tihanyi Külső-tó melletti gyarapodó állományokat sorra vennünk.
A Belső-tó melletti néhány ezer példányt számláló ürgeállomány szempontjából az alkalmanként befogott 100-120 egyed nem számottevő. A látogatók a jövőben is ugyanazt a látványt találják, ahogyan ez így volt már a befogás napjának délutánján is.
Látogatóink mit tehetnek az ürgék érdekében? Ne etessék őket, kutyáikat pedig vezessék szigorúan pórázon!
Szöveg: Vers József, BfNPI Kelet-Veszprém Tájegység vezetője
Képek: Kaszián Ágota, BfNPI
