A tavaszi csapadék jótékony hatással volt a Zala vármegyében igencsak megritkult keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) és széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium) állományaira.
Négy ellenőrzött ex lege láp területén is jelen voltak a gyapjúsások, nemcsak tőleveles, hanem virágzó példányai is, Hahót területén pedig kifejezetten nagy egyedszámban. Ezenkívül hat területről került elő a szintén ritka lápi sás (Carex davalliana) több százas állománya, valamint kis egyedszámban figyeltük meg a rostostövű sás (Carex appropinquata) és a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) példányait.
A lápi élőhelyek, láprétek ritka és veszélyeztetett növénye a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) és a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), mely Zalában főleg forráslápokhoz, lápi magaskórósokhoz, láprétekhez kötődik, korábban többfelé előfordult, mára jelentősen megfogyatkozott, mivel élőhelye az éghajlatváltozás által kiemelten veszélyeztetett.
A gyapjúsás (más néven gyapotsás vagy gyapjufű; Diószegi szerint gyapu, Baumgarten pedig gyapjas magperjeként említi) a sásfélék (Cyperaceae) családjába tartozik. Jelenléte ingoványos helyeket jelölt és azt tartották róla: „Általában hitványabb csátétermék, a jószág nem szivesen eszi. Tőzeges helyen néhol töméntelen.”
A keskenylevelű és a széleslevelű gyapjúsás megjelenése nagyon hasonló, gyakran azonos termőhelyen is fordulnak elő. Azonban a keskenylevelű gyapjúsás lazán gyepes, tarackoló növény. A szára többé-kevésbé hengeres. A virágzati tengely csúcsán 3–5 füzérke helyezkedik el, valamint a kocsányok teljesen simák, kopaszak. Addig a széleslevelű gyapjúsás sűrűn gyepes növény. A szár háromszögletű. A virágzati tengely csúcsán 5 (vagy több) füzérke helyezkedik el, melyen kocsányai érdes-pelyhesek.
2023 májusában az intenzív felmérések eredményeként több helyről sikerült újra igazolni a fajok előfordulását. Pusztaszentlászlón a széleslevelű gyapjúsás már csak kis állománya él, Fűzvölgy területén mindkét faj megtalálható, melyek állománynagysága 14-216 tő között változott. Hahótnál pedig a keskenylevelű gyapjúsás tízezres nagyságrendben fordult elő, ugyan az állomány nagy része vegetatív állapotban.
Mára hazánk egykori lápjaink 97%-át lecsapolták, a lápot éltető, a fennmaradásához nélkülözhetetlen vizet elvezették, de a mezőgazdaság mellett a bányászat is jelentősen csökkentette lápjaink kiterjedését. Ahol nem a gyepfeltörés, vagy túlzott használat okozta az élőhely visszaszorulását, ott a terület kezeletlensége. Megmaradt lápjaink hatékony védelme nélkül, ezek a különleges fajok sem maradhatnak fenn.
Fotók: Gerencsér Beáta, Biró Éva
Szöveg: Biró Éva
Felhasznált irodalom:
Érdiné Szekeres Rozália (szerk., 2002): Lápok. Nemzeti Ökológiai Hálózat 3. Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal
Farkas Sándor (szerk., 1999): Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Gerő Lajos, Bokor József (szerk., 1894): A Pallas nagy lexikona VI. kötet. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.
Zöld Zala Természetvédõ Egyesület (2006): Ökoleltár Göcsej - Közép-Zalában. Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás.
