Káli-medence

„A filozófus és író Hamvas Béla "Az öt géniusz" című művében zseniálisan felismerte, hogy a Balaton-felvidék a Mediterraniumhoz tartozik:
"... úgy látszik, az ember világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik és jobban világítanak. A tárgyak körvonala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne... E táj sok olasz vidéknél déliesebb... A fény az embert is átsugározza, a dolgokba is bevilágít és a gyümölcs íze is világosabb..." E táj szíve a Káli-medence. Aki autóval fut át rajta, észre sem veszi, oly kicsiny. Csak a szőlőhegyeken ráérve gyaloglónak, a lovasnak, a kerékpárosnak nyílik meg. Aki egyszer megáll a Salföldi Kőtengeren és végigtekint a Hegyestűig, vagy a szentbékkálli Birkás-pince ívében ülve, kezében pohárral szemközt látja Kővágóörs templomdombját, vagy a Monoszló és Köveskál közti mandulásból megpillantja a szent vulkánokig terülő tájat, az tudja, hogy Hamvas minden szava igaz. Itt vagyunk. Ez az a hely, ez az idő az Aranykor...”
Idézet Somogyi Győző és Szelényi Károly Káli-medence című könyvéből

A jellegzetes Balaton-felvidéki táj reprezentatív képviselőjét, a Káli-medencét, 1984-ben nyilvánították védetté.

Geológiai szempontból a medence a Balaton-felvidéken belül a legváltozatosabb tájegység, és országos viszonylatban is egyedülálló. A perm időszak vörös homokkövétől kezdve szinte a teljes triász kőzetsorozaton át az egyedi pannon kovás homokkőig számos kőzettípus előfordul itt, amit a tűzhányó-tevékenység csak tovább gyarapított. Ezen sokszínű kőzetek alkotják a Káli-medence fehér, fekete, illetve vörös arcát.

Ám egyedi természeti értéket képvisel itt a félszáznál több forrás, a Sásdi-rét karsztlápja, a Kornyi-tó és a tucatnyi kisebb tavacska. Az utóbbiak többsége különleges „bazalttó”, köztük a kráterben keletkezett Füzes-tó. Igazi ritkaság a vörös homokkövön kialakult időszakos vízállás (pl. Nyálas-tó), valamint a mészkőhegy tetején fekvő monoszlói Hegyi-tó. A vízfolyások közül kiemelendő az Eger-víz Kapolcs alatti szakaszának szabályozatlan, természetes módon kanyargó medre.

Talajtani szempontból is igen értékes a terület, hiszen a kőzettani és a növényzeti változatosság nagyon sokféle talajtípus kialakulását eredményezte.

Sokszínűség-sokszínűség-sokszínűség. A Káli-medence flóráját és vegetációját tekintve is igen változatos tájegység, mely fekvésének és összetett geológiai felépítésének köszönhető. Élőhelyei közt is jelentős változatosság ismerhető fel: az extrém száraz termőhelyi adottságokra jellemzőktől a vízi, mocsári, lápi növénytársulásokig. Legismertebb botanikai ritkasága a lisztes kankalin (Primula farinosa subsp. alpigena) populáció, mely egy medencealji - nem látogatható - lápréten díszlik. 

A kőtengerek kopár, mohás homokkő sziklafelszínein és a bazalthegyeken kora tavasszal gyönyörködhetünk a cseh tyúktaréj (Gagea bohemica) sárga virágaiban. A Fekete-hegy bazaltplatójának tavai néhol még ma is értékes lápi flórát és vegetációt őriznek. A vizes élőhelyek mellett természetvédelmi szempontból kimagasló jelentőségűek a tájegység egyes bükkösei, bokorerdő és mészkedvelő-tölgyes állományai és jelentős kiterjedésű fás-legelői.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság az Európai Unió által támogatott KEOP projektek sorával igyekezett ezen élőhelyek hatékony rekonstrukcióját megvalósítani.

Természetvédelmi szempontból a Káli-medence területeinek további rendeltetése a mocsári és láprét komplexumokhoz, a váltakozó bazalt- és dolomitterületek növénytársulásaihoz kötődő – sokszor jelentős élőhely-igénybeli különbséget mutató – állatfajok és ezek közösségeinek megőrzése.
Kiemelt jelentőséggel bír ezen belül is a Sásdi-rét, mely jó természetességi állapotú élőhelyeinek háborítatlanságával olyan fokozottan védett, illetve védett Natura 2000-es fajok megőrzését szolgálja, mint a félszáraz kaszálórétekhez kötődő magyar tarsza (Isophya costata), a mocsár és láprétekhez kötődő vérfűboglárka (Maculinea teleius), szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon), lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) stb.

A Kornyi-tó fontos szerepet töltött be nemcsak a térség leggazdagabb vízi madárvilágának megőrzésében, hanem a Balaton-felvidék egyetlen nagyobb kiterjedésű tavaként az őszi és tavaszi madárvonulások időszakában is. 2014-től az élőhelyrekonstrukciós tevékenységnek köszönhetően a nyílt víz aránya jelentősen nőtt, így a környező sztyeprét virágszőnyege, és az itt ott felbukkanó ürgék feledhetetlen látványa mellett a gazdag madárvilág megcsodálására is mód nyílik.

A nyolc falu számos templomtornya, a falvak szőlőhegyeinek pincéi, a változatos művelési ágak (szőlő, rétek, szántók, tavak) sajátos tájképi összhangba olvadnak a Káli-medencében.

Az Igazgatóság által létrehozott és működtetett bemutató –és látogatóhelyek (Monoszló - Hegyestű Geológiai BemutatóhelySalföld - Természetvédelmi Major), valamint az itt található tanösvények biztosítják minden idelátogató számára, hogy feledhetetlen élményekkel távozzon arról tájról, melyről Keresztúry Dezső eképp vall:

A „Balaton melléke”…..emberi táj: a múlt élő része itt a jelennek,
                             az ember és a természet szövetségre léptek benne.

A Káli-medence áttekintő térképe


Videók